18.Fejezet: Anya-Lánya Kapcsolat

-Anyu...Sss...Nyugi...-Öleltem át az anyámat, aki csak sírt és sírt.Szörnyű volt Őt így látni.A szívem szakadt meg.A mindig erős, bátor, mosolygós anyukám most itt zokog és nem tudok segíteni...

-Annyira...Sajnálom...-Hüppögte.-Lem lenne szabad...Téged és...Spencert...Is...Bele keverni...-Aztán megint elsírta magát.

-Ilyen nincs...Nem kevertél bele minket...M már alapból a részesei voltunk.-Mosolyogtam rá.-Ez hülyeség...És...Csak, hogy tudd...Bármit megteszek, hogy ne ahhoz a rohadékhoz kerüljünk...Elmondom, hogy sokat kiabált velünk, téged bántott...És...Hogy nem akarunk oda vissza menni hozzá...A bíró tuti igazat adna nekünk...-Simogattam a hátát.

-Köszönöm kicsim...-Ölelt meg anyu.-Olyan...Nem is tudom kifejezni milyen vagy.-Nevetett fel halkan.

-Ugyan...-Ráztam a fejemet.-Csak...Gyorsan felnőttem.-Mosolyodtam el, majd vissza öleltem.

-Én...Megyek és...Lefekszem egy kicsit.Spencer-t majd hozza Toby anyukája...Maggie.-Mondta anyu.Mire én bólintottam.Aztán Ő elment a szobájába...

Ekkor csörrent meg a mobilom...Jake...

-Szia...-Szóltam bele.

-Szia...Minden oké?-Hallottam meg éédes hangját, ami jobb kedvre derített.

-Fogjuk rá...-Feleltem.-Anyu...Nagyon maga alatt van...Most ment be a szobájába, hogy pihenjen egy kicsit...Nagyon megviselte...

-Ja...El tudom képzelni...-Sóhajtott.-És Te?Hogy vagy?-Érdeklődött.

-Megmaradok...Csak...Egy kicsikét...Feszült vgyok.És...Hiányzol.-Mosolyodtam el.

-Ja...Te is nekem...Elég...Érdekesen váltunk el.-Éreztem a hangján, hogy mosolyog...

-Ha az öcsémet hozzák...Utána nem megyünk el valamerre?-Kérdeztem.

-Oké.-Vágta rá.-Mikor hozzák az öcsédet?-Kérdezte.És épp ekkor szólalt meg a csengő.

-Most.-vigyorodtam el.-Leteszlek!Szia, puszi!Szeretlek!

-Akkor...Megyek érted!Szia, énis!-Mondta, mjd bontottunk, én meg mentem az ajtóhoz.

-Jó napot...-Nyitottam ki az ajtót.-Szia öcsi...

-Szia Lisa!-Ölelt meg Spencer.

-Szia.-Mosolygott rám egy középkorú, szőkés hajú nő.-Vissza hoztam az öcsédet...

-Igen...Köszönjük a vendéglátást és...Remélem, hogy nem rosszalkodott.-Mosolyogtam.

-Nem, dehogy.-Mosolygott a nő.-Na...Én megyek is...-Lépett hátrébb.

-Rendben...Viszlát!-Mondtam.

-Csókolom, Mrs. Lakers!-Integetett Spencer, majd becsuktuk az ajtót.

-Spencer...-Hajoltam le.-Jake-kel elmegyünk majd nemsokára...De anyut most hagyd pihenni.Menny a szobádba, játsz, foglald le magad...A konyhában semmi olyanhoz nem nyúlsz ami megsebezhet!Értve?!-Kérdeztem.

-És...Én nem mehetek Veletek?-Biggyesztette le a száját.

-Hát...Nem hinném...A haverokhoz megyünk...-Ráztam a fejem.

-Paul-ékhoz??-Villanyozódott fel.-Naa légyszi!Hagy mennyek!!!-Kérlelt.

-Majd megkérdem Jake-t.-Sóhajtottam.Ekkor ismét csengettek...Jake!

-Szia!-Nyitottam ajtót mosolyogva.

-Jake!!!-Rohant mellém Spencer.-Ugye én is mehetek veletek?!?!-Kapaszkodott a lábamba.

-Bocs...-Sóhajtottam.

-Anyukád elenged?-Hajolt le Jake.

-El!-Vágta rá.-Ha Lisa-val vagyok mindig elenged.

-Sam-ékhez megyünk...Mi?-Pillantottam Jake-re, aki csak bólintott.-Spencer...Most nem jöhetsz velünk.De ígérem hogy majd bepótoljuk.-Fogtam meg a kezét.-Oké?

-Oké...-Sóhajtott.

-És akkor halálra nyúzhatod még Paul-t is.-Kuncogtam.

-Tényleg?!?!-Villanyozódott fel a név hallatán.

-Ígérem.-Bólintottam.-Na...De mi most megyünk.-Pusziltam meg az arcát.-Légy jó és ne feledd amit mondtam!-Mondtam, majd elmentem Jake-kel...

-Nagyon oda van Paul-ért...-Nevetett Jake, mikor beültünk a piros Rabbit-jébe.

-Ne is mondd...Isteníti...-Ráztam a fejem.-Csak nehogy a fülébe jusson...Elszáll magától.-Vigyorodtam el.

-Ja...-Vigyorgott Jake is.

-Egyébként...Szia...-Pillantottam rá, majd oda bújtam hozzá és megcsókoltam.

-Szia...-Kuncogott, majd miután..."végeztünk" indított.

Sam és Emily háza volt a cél...