2010. augusztus 5., csütörtök

15.Fejezet: A telefonhívás

Jake-kel az ágyamon feküdtünk és csókolóztunk...
És persze mikor máskor, ha nem most csörrenne meg a telefonom!A fenébe is!!!
-Bocs...-Húzódtam el Jake-től aki megértően bólintott.
Felvettem a telefonomat az éjjeli szekrényről és a kijelzőre nézve döbbenten jöttem rá, hogy régi munkatársam, még az állatkertből, Matthew hív.
-Szia Matt!-Vettem fel a telefont.-Mi újság?
-Szia Lisa...Helyzet van...-Sóhajtott a srác.
-Mi a baj?!-Kérdeztem és hirtelen eszembe jutott Sámán.Nem is tudom miért...-Csak nem...Sámánnal van valami?!-Ültem le az ágy szélére.
-Hát...Lisa...Én...Sajnálom, de lehet, hogy...Sámánt...Lelőtték.-A szívem is kihagyott egy ütemet, szemembe pedig könnyek szöktek.Megremegtem.-De ez nem biztos...Dr.Harlock most vizsgálja át a tetemet.Ha nincs benne nyomkövető akkor nem Sámán, de ha igen...Akkor sajnos...-Sóhajtott.-Csak gondoltam szólok neked is róla...Nem szerettelek volna felzaklatni...Sajnálom.
-Nem-nem...Semmi baj.-Vágtam rá.-Jobb hogy mondtad...-Sóhajtottam halkan.-Ha megvan az...Eredmény...Hívj, oké?-Kérdeztem remegő hangon.
-Oké, természetesen.-Mondta.-Nyugodj meg...Semmi baj nem lesz!Most le kell tennem...Szia.
-Szia és köszi, hogy szóltál...-Mondtam, majd letettem.Szótlanul felálltam és Sámán kitűzött képéhez mentem.
-Istenem...Add, hogy ne Ő legyen...-Suttogtam nagyon halkan, reszketeg hangon.
-Lisa...Mi a baj?-Szólalt meg mögöttem Jake.-Ki hívott?
-Öhm...A volt munkatársam...Az állatkertnél...-Nyeltem nagyot.-Lelőttek egy farkast...És lehet, hogy az...Az az általam felnevelt farkas volt...Sámán.-A névnél elcsuklott a hangom.Jake egyből odajött és átölelt.
-Mesélsz nekem Róla?-Húzott az ágy felé.
-Várj...Mutatok képeket is.
-Töröltem le a könnyeimet, majd a polcomról levettem a fényképalbumomat.
Leültünk az ágyra és mutatni kezdtem a képeket.
-Ez akkor készült amikor rátaláltam...Egy mezőn volt.Az anyját húsz méterrel arrébb, elpusztulva találtuk:








-Édes...-Mosolygott Jake.
-És...Amikor elsőnek mentünk ki ketten az erdőbe...Egy éves múlt-Folytattam:









-Szép...Hasonlít Sam-re...-Kuncogott Jake.-De ezt el ne mondd neki!
-Oké...Nem mondom.-Adtam egy puszit az arcára, majd lapoztam:












-És...Ez volt az első és egyben utolsó közös telünk...-Sóhajtottam.-És...Itt a mese vége.
-Nagyon sokat jelent Ő számodra, ugye?-Fogta meg a kezemet.
-Nem is hittem volna, hogy egy állat és egy ember ilyen közeli kapcsolatba tud lépni egymással...De aztán megtörtént és...Elválaszthatatlanok lettünk.Az ő felnevelésével én is felnőttem és egy teljesen más szemszögből láttam a dolgokat.Sámán sokat segített nekem...-Húzódott keserű mosolyra a szám.
-Te pedig neki.Az anyja nélkül nem sokáig maradt volna életben.-Simogatta meg a hátamat.-És ne aggódj!Úgy érzem...Sámán még boldogan szaladgál az erdőben.És semmi baja sincs!-Mondta, s ekkor ismét megcsörrent a telefonom.Mint egy őrült úgy kaptam hozzá.
-Szia Matt!Na mondd!!!-Szóltam bele, majd kihangosítottam.
-Megnyugodhatsz.Sámán él és virul!És...Washington-Államban van.-Mosolygott.-Csak attól ilyedtünk meg és feltételeztük, hogy a lelőtt példány, Ő...Amikor a csipje nem jelzett...De a jel vissza tért...Hál' Istennek.-Mondta.
-Jaj de jó!-Lélegeztem fel, majd lehalkítottam a telefont.
-Na...És mesélj!MErre vagy és...Hogy tűntél el csak úgy?!...Hiányzol...-Hadarta a fiú.
-Hát...Én is Washington-Államban vagyok.Egy kisvárosban...A neve Forks.Apu és Anyu...Elváltak.-Álltam fel az ágyról, majd az ablakhoz mentem, hogy kibámuljak rajta.-De...Egyébként megvagyok.
-Az remek...Én meg itt ülök és...Hiányzool!-Nyújtotta el az "o" betűt Matt.
-Te is...Akarom mondani...Ti is nekem.-Mosolyodtam el.-Bocsáss meg...Csak olyan...Hirtelen jött ez a válás, nem is beszélve a költözésről...Szörnyen éreztem magam.-Sóhajtottam ismét.
-És...Pasik?-Célozgatott.
-Van barátom, Matthew...Ha erre vagy kíváncsi.-Mosolyogtam, majd lopva Jake-re pillantottam, aki ugyancsak engem nézett.-És szívdöglesztő, kedves, vicces, aranyos, izmos, jófej,...-Olvadoztam...
-Oké-oké!-Nevetett fel a srác.-És megtudhatnám a lovagod nevét is?
-Jake.-Mondtam.-Ah...De inkább mesélj valamiit!Mi van ott?Mi van az állatkerttel?-Érdeklődtem.
Néhány percet még beszélgettünk Matthew-val, aztán vissza feküdtem Jake szoros karjai közé, immár felhőtlen nagy boldogságban, mivel Sámán jól van...

4 megjegyzés:

  1. Szia na nem csak Paulosat írsz most már látom és olvastam ,milyen jó lenne ha felbukkanna a farkasa lenne kis háziállata idézőjelbe na legyél jó és írd tovább

    VálaszTörlés
  2. Szia Sanyi!
    Hát...Lesznek ám itt fordulatok.
    Elő fog kerülni Sámán is...(De ez titok)
    Ígérem jó leszek...De Te is :P
    És sietek a kövivel!
    Puszi, GoOofy

    VálaszTörlés
  3. Szia(:
    bocsi hogy az eddigiekhez nem irtam csak nyaralni voltam.(: de nagyon jóó...várom a folytatást(:
    puszi,Rosalie

    VálaszTörlés
  4. Szia én kedvencem!:)
    Áh semmi baj!Én is nemrég értem haza.Aztán jövőhét csütörtökön megyek pestre.
    Igyekszem:)
    Előrejelzés...Kb...Ha most elkezdem holnap estére fent lesz, mivel mostanában délig alszom XD
    Örülök, hogy tetszett:)
    Pusziis
    (KL)
    GoOofy

    VálaszTörlés