17.Fejezet: A nem várt viszontlátás

Reggel, njó...Tízkor a csengő éles hangjára ébredtem fel...Jake még mélyen aludt, ezért felpattantam, felvettem a fürdő köppenyemet és lesiettem a lépcsőn.Elég...Kótyagos voltam...

Kinyitottam az ajtót és az álom egyből kiment a szememből.

-Szia kicsim...-Mosolygott rám az előttem álló férfi.

-Te meg mit keresel itt?!-Mértem végig a számomra oly' útált embert.Az apámat.

-Baj van kicsim?-Hallottam meg Jake álomittas hangját a lépcső aljáról.

-Nem...Vagyis...Nincs baj, Jake!-Szóltam vissza.Majd vissza fordultam.-Mit akarsz?!

-Látni a gyerekeimet és a feleségemet.-Vont vállat.

-Anyu már nem a feleséged.-Feleltem ridegen.Erre Jake jelent meg a konyha ajtajában.

Apu pillantása a félmeztelen srácra tévedt.Majd vissza rám.

-Hát te meg ki a fene vagy?!-Morogta apu.

-Ő a...barátom apu.-Feleltem gúnyos éllel az "apu" szónál.-Talán...Gondot jelent?!-Sziszegtem.

-Hol van anyád és Spencer?-Kérdezte.

-Spencer az osztálytársánál, anyu meg a munka helyén...Vagy Charlie-nál.-Vontam vállat.

-Hogy kinél?!?!-Harsant fel apám.-Na jó...Hadd mennyek be és beszéljünk meg egy-két dolgot.

-Na nem!-Álltam el az útját.-Te ide be nem teszed a lábad.-Sziszegtem.-Épp elég gondot okoztál már anyunak.Értsd meg egyszer, s mindenkorra: Soha többé nem akarunk itt látni.És hagyj minket békén.ÖRÖKRE!-Hangsúlyoztam ki az utolsó szót.-Most pedig takarodj innen!

-Lisa...-Szólalt meg Jake, de leintettem.

-Na ide figyelj lányom!-Emelte fel a hangját.-Az apád vagyok és nem tűröm, hogy...-Kezdett bele a kicsi monológjába.

-Na figyelj TE!Nekem már nem vagy az apám.Csak egy ember aki valamikor részese volt az életemnek.Se több, se kevesebb...És...-Ekkor begördült a fekete Audi-nk és egy dühös anyu pattant ki belőle.Egyenest felénk vágtatott.

-Fred!Mi a frászt keresel TE itt?!?!-Ordítozott.Majd rám és a megszeppent Jake-re pillantott.-Lisa, Jake!Mennyetek vissza Lisa szobájába!-Utasított.

-Anyu én nem...-Lentett...Tipikus anyai szokás.Aztán bólintva bementünk a szobámba...

-Ez meg mi is volt?-Fordult felém Jake meglepetten.

-Az apám.-Feleltem tömören.-Örülök, hogy megismerhetted ezt a...Rohadékot...-Sziszegtem.

-Miért gyűlölöd ennyire?-Kérdezte félénken.

-Most mondd, hogy nincs rá okom, amikor többször is megütötte anyut...-Mondtam egy kicsit mogorvábban a kelleténél.

Jake védekezően emelte fel kezeit.-Héhé...Nyugi...-Mondta.

-Jaj...Ne haragudj!-Túrtam a hajamba.-Csak most ez...Nagyon betett...-Szabadkoztam, mire Jake oda ött és átölelt.Én is átöleltem a derekát, fejemet pedig mellkasára hajtottam.-Bocs...

-Semmi baj...-Mondta kedvesen, majd csókot nyomott a homlokomra és elengedett.-Na menny...Öltözz fel, én addig haza ugrok ruháért.Tíz-tizenöt perc max.-Mondta, majd az ablakhoz lépett.

-Oké, de siess!-Léptem oda hozzá, majd megcsókoltam.Ő elmosolyodott, kiugrott és már rohant is az erdő felé.Én bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, fogat mostam, fekentem a szokásos sminkemet, kivasaltam a hajam aztán törölközőbe csavarva mentem a szekrényemhez, hogy felvegyek valami ruhát.Végül össze állítottam egy egyszerű farmeres, tornacipős szettet.

Aztán felvettem a kedvenc karkötőmet.Jake is megérkezett, immár átöltözve.

-Gyönyörű vagy.-Mosolygott rám.

-Köszi.-Mosolyogtam vissza, majd megöleltem.

Aztán lentről felhangzott a veszekedés és ordítozás.

-Nem engedem, hogy elvidd Őket!-Ez anyu hangja volt...Rólam és az öcsémről volt szó...

-Te is tudod...Az ügyvédem el pereli a gyerekeket tőled!Gyere vissza hozzám és ez megoldva.-Ordított vissza az apám.-Vagy...A gyerekeknek egy kis ajándékkal kedveskedek.Egyből jönnének hidd el.

-Lisa nem hülye!Tudja, hogy ez megvesztegetés!Fred...Takarodj a házunkból!Most!-Mondta anyu.

-Honnan veszed, hogy Lisa nem jönne?Pénzzel bármit el lehet intézni.-Nálam itt szakadt el a cérna és lerohantam a földszintre, hogy apám képébe ordítsak.

-Na ide fgyelj te rohadék!-Üvöltöztem.-Én nem vagyok egy kocsi, amit ha kedved szottyan megvehetsz!!!Nem vagyok lekenyerezhető!Ahogy Spencer sem!Gyűlöllek érted?!GYŰLÖLLEK!!!Soha többé nem akarom még csak a nevedet sem hallani!Takarodj innen!-Mutattam az ajtóra.Apám láthatóan meghökkent a hangnemem és a kiabálásom miatt.

-Hát jó...-Bólintott.-Sara...-Fordult anyu felé.-Az ügyvédek keresni fognak...-Mosolygott majd kiviharzott, bepattant a kocsijába és elment.

Anyu sírni kezdett...

-Azt hiszem...Jobb ha én megyek.-Tette vállamra a kezét Jake.Majd bólintottam és elindult az ajtó felé.-Szia Sara...Szia Lisa...És...Ha segítség kell.-Mondta.Én meg hálás pillantást lövelltem felé, majd leguggoltam anyu mellé, aki az asztal melleti széken ült sírva, arcát kezebe temetve...