28.Fejezet: Veszekedés...

Lesokkolódva bámultam magam elé.És csak egy mondat dörömbölt a fejemben: "Jöttem a gyerekekért...".Hogy mi van?!El akar minket vinni?!

-Na nem...Megmondtam neked tisztán és érthetően, Fred.A gyerekeket nem viszed innen sehova!-Húzott maga mögé anyu és már Paul és Jake is mellénk léptek.

-Anyu...-Jött le a lépcsőn Spencer, majd csodálkozva bámult az apjára.-Apu?!

-Spencer...-Guggolt le apu mosolyogva.-Szia, kisfiam...-Tárta szét a karjait, mire Spenc persze készségesen elindult felé...

-Spencer!-Szóltam rá hangosan.-Gyere ide...Most!

Az öcsém megállt kettőnk között és hol ide, hol oda bámult.Majd végül lehajtott fejjel odalépett hozzám...

Ekkor jelent meg Leonora is és ő is csatlakozott a társasághoz.

-Gyerekek...Ti mennyetek fel...-Pillantott ránk anyu.

-Nem megyek innen sehova, anyu.-Jelentettem ki, majd a srácokhoz fordultam.-Spencer...Menny fel Leonora-val, Paullal és Jake-kel a szobádba, oké?Mutasd meg nekik az autó gyűjteményed, okés?-Mosolyodtam el, mire bólogatott, megfogta Paul kezét és elindultak felfelé.Igaz, kicsit Jake tétovázott...

-Menny te is, Jake...Minden oké lesz.-Kértem, mire bólintott és ő is elment...

-Nos akkor...Itt vannak az iratok, amiket csak alá kell írnod, Sara...És a gyerekek átkerülnek az én gyámságom alá.-Vette elő dossziét Frederic.

-Senki nem ír alá semmit.-Szólaltam meg komolyan.-Sem én, sem Spencer nem megyünk veled sehova, mivel egy iszákos vadbarom vagy.Nem egyszer ordítoztál velünk, nem egyszer ütöttél meg minket.És ezt nem tűröm el.És anyu sem...

-Lisa...Te még kiskorú vagy.Így nincs beleszólásod az ügybe.-Pillantott rám apu.

-Ami azt illeti...-Szólalt meg az ügyvéd.-De...Van.-Pillantott rám.-Mivel, gondolom Lisa már elmúlt 14, így kaphat döntési jogot, hogy hol és kivel szeretne élni.Valamint nem lenne helyes dolog szétválasztani egy testvér párt és...

-Elég!-Kapta rá a tekintetét apám.-Magának, Mr.Banks az a dolga, hogy engem támogasson és segítsen.

-Elnézést...-Hebegte a férfi.

-Üljünk le.-Intett a konyhaasztal felé anyu, mire leültünk.

***

/EKÖZBEN FENT/

-Most el kell mennünk Lisa-val?-Kérdezte Spencer szomorúan.

-Mi?!-Ült le mellé Lona.-Nem, nem kell, drágám...-Mosolyodott el.-Te is tudod, hogy az ügyvéd és bíró bácsik arról döntenek, ami Nektek jó.Neked és Lisanak.És én biztos vagyok benne, hogy ott lesztek, ahol szeretnétek.-Mondta kedvesen.

-És...Nekem hol lenne jó?-Kérdezte Spencer halkan.

-Hol szeretnél lakni?-Kérdezte Jake.-Itt, Forks-ban, Paullal és a többiekkel, valamint persze édesanyáddal, vagy az apukáddal a nagyvárosban?

-Én...Nem tudom...-Rázta meg a fejét a kisfiú.-Én aput és anyut is ugyanannyira szeretem...És Lisa azt mondta, hogy csak nyaralni vagyunk itt...És, hogy apu nem jön velünk...És, hogy sokáig, nagyon sokáig fogunk maradni...De én ezt nem értem, Jake...Miért veszekszik ennyit anyu és apu?

-Tudod, kis srác...-Szólalt meg Paul.-Az emberek...Néha tesznek olyan dolgokat, amiket mások nem tudnak megbocsájtani.Ilyen ez a házastársaknál is.Apukád és anyukád...Külön élnek, érted?-Kérdezte, mire Spencer bólintott.-Azért, mert anyukád nagyon haragszik apukádra...

-De miért?-Kérdezte Spencer.

-Mert apukád megbántotta...Nagyon csúnyán az anyukádat.-Felelte Jake.

-Mivel?-Kérdezte ismét a kisfiú.

-Ez...Nagyon bonyolult.-Sóhajtott Lona.-De ha felnősz és nagy, erős, okos és helyes fiú leszel te is meg fogod érteni.-Mosolygott.

-Anyu és Lisa is ezt mondták...-Sóhajtott.-Na de mindegy...Autózunk?-Pattant fel csillogó szemekkel.

-Autózunk...-Bólintottak mind hárman mosolyogva...

***

-Nos...-Szólalt meg Frederic.-Akkor aláírjuk, nem?

-Nem.-Felelte anyu.

-Nem.-Csatlakoztam hozzá én is.

-Mr.Banks...-fordult az ügyvéd felé apu.-Mit mond?

-Nos...Én nem vagyok senki pártján.De...Én azt látom jónak, ha a gyerekek döntenek.Amit Lisa mondott, azok nagyon súlyos vádak, Mr.Monore.És ha igazak, akkor esélye sincs arra, hogy maga legyen a gyerekek gyámja.

-És persze igazak a vádak.-Motyogtam.-Én semmiféle-képen nem szeretnék az apámhoz kerülni.És ha én maradok, akkor az öcsém is.Nem szakíthatsz szét egy testvérpárt.-Pillantottam Frederic-re.

-Én már pedig nem engedem el a gyermekeimet.-Felelte.

-A gyermekeidet...-Horkantottam.-A gyermekeidet, akikkel ordítoztál, a gyermekeidet, akiket megütöttél, a gyermekeidet, akiket nap, mint nap részegen vártál haza az iskolából...Milyen apa vagy Te mégis?!És még te beszélsz itt nekünk?!Undorodom Tőled, gyűlöllek!És inkább megdöglöm, minthogy téged lássalak...

-Lisa...Kicsim...Nyugodj meg.-Fogta meg a kezem anyu kedvesen, mire én élesen kifújtam a levegőt és hátra dőltem.

-Ez a múlt.Megváltoztam és jó ember lettem.És ezt be is bizonyítom!-Morogta.

-Oké, bizonyítsd annak, akit érdekel.Mert minket nem.És én itt be is fejeztem.Nem karok, nem akarunk többet rólad hallani.Soha!-Álltam fel, majd felsiettem a szobámba.

Bevágtam az ajtót és zokogva vágódtam le az ágyamra.Megfordultam, így háttal voltam az ajtónak.A takarómat magamra húztam és úgy sírtam.Feszült voltam az utóbbi hétben és ezt most adtam ki...

***

/EKÖZBEN ODAKINT/

-Jake...-Állította meg Sara Jake-t, aki be akart menni Lisa szobájába, hogy megnézze mi van a lánnyal...

-Mi történt?-Kérdezte Jake.

-Nagyon csúnyán kikelt magából.Nagyon dühös volt és...Nem tudom...Nem igazán láttam még Őt ilyennek.-Felelte Sara.

-Bemegyek...Megnézem mi van vele...-Mondta halkan Jake, mire a nő bólintott és lement a földszintre...Jake pedig bekopogott...

***

-Ki az?!-Kérdeztem halkan szipogva, miután meghallottam a kopogást.

-Én, Jake...Bemehetek?-Hallottam meg a hangját, amitől valamelyest megnyugodtam.

-Igen, gyere...-Mondtam halkan, mire bejött, becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém az ágyra...

27.Fejezet: Múlt

-Szóval segítenem kellene neked...-Ültem le az ágyam szélére.-Mégis...Miben, Lona?!

-Hát...Szóval...-Hebegte.-Öhm...Ez hosszú lesz.-Sóhajtott.

A fiúk is helyet kerestek maguknak, leültek és vártuk, hogy Lona bele kezdjen.

-Szóval...Én valójában...Öhm megszöktem valahonnan.-Állt fel, majd járkálni kezdett fel, s alá a szobában.-Üldöznek...Meg akarnak ölni...-Nézett a szemembe.

-De kicsoda?!Vagy...Kicsodák?!-Kérdezte Paul értetlenül.

-Volturi??-Kapta fel fejét Jake.

-Nem...-Sóhajtott Lona.-Még rosszabb...Shad God...Árny Istenek...-Ült le ismét.

-Még nem hallottam róluk...-Szólalt meg Jake értetlenül.

-Másnéven: Démonok.-Hajtotta le a fejét a vámpír lány.-Emberek lelkét szívják ki, hatalmas erejük van...Sötétedés után lépnek ki az utcákra...Láthatatlanná válnak árnyékban.A szemük vérvörös, vagy fekete.De nem úgy, mint a vámpíroknál...Az egész szemük olyan, ha éhesek, vagy ha vér szagot éreznek és...Elborul az agyuk...

-Én még mindig nem értem...Miért üldöznének téged?!Te vámpír vagy.Mit árthattál nekik?!-Kérdeztem értetlenül.

-Nem egyszerű vámpír...-Felelte.-Többet tudok róluk, mint bárki, vagy bármi más...Ezért Ők veszélyezteve érzik magukat...

-Ahha...-Bólintottam lassan.-És most mondd meg, hogy ÉN hogy tudnék segíteni neked?!-Kérdeztem értetlenül, még mindig...

-Nem csak te...-Pillantott a többiekre.-Ők is...-Nyelt nagyot.

-Minek segítsünk...Egy...Vámpírnak?!-Kérdezte gúnyosan Jared.

-Jared!Fogd be!-Szóltam rá.-Ő nem csak "Egy Vámpír".Ő az unokatesóm!

-Oké-oké!-Emelte fel a kezeit.-Csak ne ölj meg...-Morogta.

-Majd én...-Vigyorgott Lona.

-Srácok!Abba hagyni!-Szólt rájuk elég hangosan Jake.

Úgy látszik...Ez bevált...Mindenki elhallgatott.

-Most fontosabb dolgunk van, mint a veszekedés.-Jelentette ki, majd felállt.-Hányan vannak?!-Kérdezte Lona-ra pillantva.

-Amikor én megszöktem...Tizenketten voltak.-Felelte a lány.-Nem tudom...Szerintem azóta szaporodtak, vagy átváltoztattak embereket...-Nagyot sóhajtott.-Ezek a dögök nagyon erősek...Erősebbek, mint egy vérfarkas, vagy mint egy vámpír.És...Csak egy féleképen lehet őket megölni...-Majd kérdő pillantásunkra halkan megszólalt.-Le kell vágni a fejüket és ki kell vágni a szívüket...Másként...Lehetetlen...Halhatatlanok.

-Oké...Öhm...Összegezzünk.-Álltam fel.-Arra kérsz minket, hogy...Vágjuk le egy tucat szörnyetegnek a fejét és vágjuk ki a szívüket.Mert üldöznek Téged...És...Meg akarnak ölni...

-Nem...Nem csak engem, Lis.-Szólt közbe.-Hanem azokat is, akik nekem fontosak...Byron, anyám, a két tesóm...Őket is Ők ölték meg.

-De Byron-t...Nem te...-Kezdtem bele teljesen összezavarodva.

-Lisa!-Kiáltott rám elkeseredetten.-A lényeg a lényeg...Ők vérszomjas gyilkosok és nem ismernek kegyelmet.Még téged is megölnének...Vagy anyádat, vagy...Akár Spenc-t is...Nem érdekelné őket, hogy gyerek...

-Ugye tudod...Hogy azzal, hogy idejöttél...Veszélybe sodortad Lisa-t és a családját is?!-Mordult fel Jake.

-Jake...Kérlek...-Fogtam meg a kezét.

-A Volturi bagázs még hogy-hogy nem intézkedett?-Kérdezte Embry.

-Nem tudtak...Megpróbálták, de a legerősebb, legjobb harcosaik is oda lettek...Még maga Aro és Caius is veszélybe került...-Mondta halkan.

-Akkor...Tényleg erősek lehetnek.-Bólintott elmélkedve Jared.

-Ahj te hülye...Erről pofázok már vagy fél órája, hogy elképesztően erősek!-Mordult rá Lona.Majd rosszalló tekintetemmel találta szembe magát.-Bocs...Csak...Nagyon feszült vagyok.-Motyogta halkan, majd nagyot sóhajtott.

-Lona...-Szólítottam meg, mire rám nézett.-Anyunál...Szóval...Nála s használtad a képességed?!

-Muszáj volt...-Bólintott.-Amint meglátott rám vágta az ajtót...

Mindannyian hallgatagon, elrévedve bámultunk magunk elé...

-Szólnunk kell Samnek.-Állt fel Jared.

-Ok, te és Embry mennyetek szólni neki.Mi meg...Addig kitalálunk valamit.-Mondta Jake, mire a két említett bólintott és elköszönve elmentek...

-Én még mindig nem tartom ezt az egészet jó ötletnek.-Bámult Leonora-ra Paul.

-Hogy érted?!-Pillantottam rá.

-Én nem szövetkezem vérszopókkal...-Mondta komoran.

-Paul!-Pattantam fel.Már nagyon elegem volt belőle, hogy játszotta a kemény legényt...-Nem muszáj részt venned...De Leonora nekem olyan fontos, mint számodra a barátaid...Ő az unokatesóm, legyen bármi is.-Pillantottam rá.

-Oké...Kussolok.-Sóhajtott.

Ekkor csengettek...Remek...

-Mindjárt jövök.-Morogtam, majd lesiettem és kinyitottam az ajtót...Remek!Már csak ez a barom hiányzott!

-Mit akarsz?!-Kérdeztem, miközben a mellette lévő, öltönyös fickót néztem.

-Anyád itthon van, Kicsim?-Kérdezte mosolyogva.

-Nem, nincs.Szia...-Be akartam csukni az ajtót, de nem engedte.Vissza lökte és bejött a házba.Utána meg a másik fickó.

-Kicsim ki a...-Jelent meg anyu, de egyből elkomorodott.-Frederic...Mit keresel te itt megint?!-Kérdezte.

-Lisa...-Jött le a lépcsőn Jake és Paul, de megálltak a lépcső alján, ahogy meglátták az apámnak nevezett rohadékot...

-Jöttem a gyerekekért, Sara...-Mondta bájvigyorral Frederic...

26.Fejezet: Leonora

A nap gyorsan elrepült.Az ebédet megfőztük, megkajáltunk, aztán mindenfélét csinálgattunk...Elmentünk fürdeni, énekeltünk, dumálgattunk.Aztán éjjel 2-3 körül mentünk aludni...

Már csak arra eszméltem fel, hogy Jake kocsijába szállok be, sehol semmi sátor...Induluink haza...

-Jaj...De csodás volt ez a hétvége!-Mosolyodtam el.

-Örülök, hogy jól érezted magad...-Mosolygott rám a szerelmem, majd megfogta a kezem és mentünk is...

Az út nagyon hallgatagon telt...

Nem tudom miért de olyan rossz érzésem volt...Rossz előérzetem.

-Megjöttünk...-Rázott fel Jake hangja.

-Jah...Oké...-Fordultam felé.-Akkor...Majd találkozunk holnap.-Mondtam, majd megcsókoltam, kszálltam a kocsiból, kikaptam a tatyimat hátulról, majd elindultam a ház felé, ami előtt egy idegen kocsi állt...Tuti anyu valami barátnője...

Az ajtóból még intettem Jake-nek, majd bementem...

-Anyuu!Megjöttem!-Kiáltottam el magam.

-A konyhában, Kicsim!-Szólt vissza.Ledobtam a táskát és elindultam a konyha felé, ahonnan csilingelő nevetés szűrődött ki...

Nekem háttal egy fekete hajú nő ült a széken, vele szemben anyu, aki igen csak jókedvű volt.

-Jó na...-Belém fagyott a szó, ahogy a nő felállt és felém fordult.Aranybarna szemeit az enyéimbe fúrta és elmosolyodott.-Leonora...-Leheltem.

-Áh kicsim, már vártunk!-Csacsogta anyu.-Lona ide költözik egy hónapra!Hát nem nagyszerű?-Örvendezett.Mitől ilyen jókedvű?!Hogy az unokanővérem ide költözik?!Alig dumáltunk...Már szinte három éve, hogy találkoztunk és...Ő...Annyira megváltozott...

-Szia, Lisa!-Köszönt rám.A hangjától meglepődtem.Eszméletlenül gyönyörű volt.Mint az ezüst harangok.Porcelán bőre még gyönyörűbbé tették...-Rég találkoztunk...

-I...Igen...-Bólintottam lassan.-Hogy-hogy...Ide költözöl?!

-Hát...Apu elküldött otthonról.A pasimnál, Steve-nél laktam egy ideig...De...Öhm...Fogalmazzunk úgy, hogy...Vége lett.És...Nincs hova mennem.Csak addig dekkolok itt, amíg össze nem kaparom magam.-Mondta.

És akkor tiszta lett minden...Ő tényleg megváltozott.Azaz meghalt!Vámpír...

-A melletted lévő szobát kaptam meg.Hát nem remek?!-Kérdezte még mindig bájos mosollyal.

-De...Nagyon...-Motyogtam, majd elmosolyodtam.-Anyu...Most ledőlök...Eléggé fáradt vagyok.-Mondtam, majd kimentem a konyhából, felkaptam a táskám és felrohantam az emeletre, a szobámba...

Előkaptam a mobilom és írni kezdtem egy SMS-t Jake-nek:

"Szia!Irtó nagy gáz van itthon!Beállított az unokanővérem, Leonora, aki vámpír lett!Gyere át ahogy csak tudsz!Hozz 1-2 fiút is!Nem árt az óvatosság!"

Aztán rámentem a küldésre."Az SMS Elküldve" Jelent meg a felirat mire kifújtam a bent tartott levegőt...

-Lisa...-Kopogtak...

-Igen?!-Szóltam ki.-Gyere be!

-Bocs, hogy zavarok...-Lépett be Lona.Mindenki így hívta.Becsukta maga mögött az ajtót...

-Ne-nem zavarsz...-Erőltettem mosolyt az arcomra.-Öhm...zé...Át jön a pasim meg egy-két haver ha nem gond...-Mondtam gyorsan.

-Oh...Van pasid?-Ült le az íróasztalomnál lévő székbe.-Nem is tudtam.

-Sok minden történt, mióta nem beszéltünk...És úy látom...Veled is...-Pillantottam rá.

Rám kapta tekintetét.-Ezt hogy érted?-Állt fel.

-Ne add a hülyét, Leonora...Nem tudsz átverni és egyébként is...Tudok mindent.A vámpírokról, a vérfarkasokról.-Mondtam.-Mit akarsz itt?!

Ekkor csegettek.Néhány pillanat múlva dörömbölő lépteket hallottam felfelé jövet, majd kivágódott az ajtóm.Jake, Jared, Embry, Paul állt az ajtóban ugrásra készen.

-Fúk, ne!-Intettem nekik.Bejöttek és becsukták az ajtót.

-Mit akarsz, te vérszívó?!-Köpte a szavakat Paul.

-Semmi közöd hozzá, kutyuli...-Felelte lenézően Lona.

-Lona, Paul!Elég legyen!-Szóltam közbe.-Hagyjátok abba!És Lona...Most már mondd el...Az igazat!-Léptem Jake mellé.

-Hát jó...-Állt fel.-Megöltem a pasimat, még újszülöttként.Aztán tudtm, hogy nem maradhatok ott...Eljöttem...De egy élő rokonom sem maradt rajtatok kívül.-Pillantott rám.-Átálltam a vegetáriánus életmódra és van önuralmam is.Nem kell félteni az embereket körülöttem...Képességem is van...-Tette hozzá.-Teleportálás, láthatatlanság és érzelmi manipulálás.Ez annyit tesz, hogy el tudom érni az embereknél, hogy kedveljenek, vagy ne.Menekülök, Lisa...Önmagam és a létem elől!!!-Nézett rám könyörgően.-Segítened kell!

25.Fejezet: Gyanús jelek

A többiek is oda jöttek...

-Azta...Nem csodálkoznék ha a sikolyodat még Forks-ban is hallották volna!-Rötyögött Paul.

-Jaj fogd be!tudod hogy megijedtem!?-Kuncogtam elpirulva.-Még vissza fogjátok kapni...Nem tudom hogy, de azt garantálom, hogy visszakapjátok!Ugye, Kim?!-Pillantottam a Jared mellett álló lányra.

-Az tuti!-Bökte meg kedvesét.

-Szerencséd, hogy te nem voltál benne...-Pillantottam hátra Jake-re aki átölelt...

-Én már felnőttem...-Vigyorgott Paul-ra.

-Srácok...Már nem azért...-Mászott ki a sátorból Emily kómásan, utána meg Sam.-Itt valaki alvásra is használja az éjszakát...-Dörmögte Sam is.

-Na ha ezt megnézitek...-emelte fel a kamerát Quil.

-Mutasd...-Motyogta Sam, majd Emily is mellé lépett és ők is megnézték a kis felvételt, amin Kim és én sikoltozva rohanunk két fele, miközben a srácok rohanva vágtatnak utánunk...

-Ezt feltesszük a YouTube-ra...-Kuncogott Seth.

-Na jóóó...-Ásítottam.-Ti azt csináltok amit akartok, de én alszok egy kicsit...-Mondtam, majd elindultam a sátrunk felé.

-Én is...-Jött utánam Jake, majd mind a ketten bebújtunk és úgy tűnt a többiek is a sajátjukba...

-Szerinted mivel vágjak vissza a srácoknak?-Könyököltem fel.

-Nem tudom...Na majd kitaláljuk...-Mosolygott rám, majd megcsókolt.-Ha kell még segítek is...

-Köszi...-Kuncogtam, majd arcomat a nyakába fúrtam.-Mire mennék én nélküled?!-Kérdeztem, majd vissza feküdtem a helyemre.

-Na mire?-Mosolygott rám, majd féloldalasan rám feküdt...

-Hát...Úgy nagyjából semmire...-Mosolyodtam el, majd végig simítottam az arcán.Kezem a vállán állapodott meg.

-Na látod...Ez fordítva is így van.-Mondta.

-Jake...-Szólaltam meg halkan.-Szóval...Amikor össze jöttünk és...szóval amikor le akartál ugrani...Azt...Komolyan gondoltad, vagy csak azért, hogy...Oda mennyek és...

-Komolyan gondoltam.-Felelte.-És...Te azt, hogy velem ugrassz?-Feküdt le mellém, majd oldalra fordult és a karomat kezdte el simogatni.

-Komolyan gondoltam.-Mosolyodtam el.-Ha neked véged, akkor...Az enyém se várjon...

Szó nélkül magához ölelt...Jó szorosan, úgy mintha csak attól félne, hogy utoljára teszi...

Aztán elaludtunk...

Másnap reggel motoszkálásra ébredtem...Jake kutatott valamit a táskájában...

-Jó reggelt...-Nyöszörögtem, majd nyújtóztam egy nagyot.

-Ne haragudj...Nem akartalak felkelteni...-Mondta bűnbánóan.

-Semmi baj!-Mosolyogtam rá.-Hány óra?

-Fél kilenc.-Felelte.

-Na akkor épp ideje volt...-Ültem fel, majd fogtam a bikini felsőmet, elfordultam Jake-től, levettem a toppom, felvettem a bikini felsőm, majd elő húztam egy pólót a táskámból.Felvettem, majd kimentem a sátorból, hogy Jake is fel tudjon öltözni...

-Jó reggelt!-Mosolygott rám Kim és Emily.

-Viszont...-Nyújtóztam egy nagyot.

-Jót aludtál Lisa?-Vigyorgott Paul.

-Pazarul...Köszönöm kérdésed...-Mosolyogtam vissza.-És Ti?!

-Úgyszint...-Vont vállat.

-Én Paul Cica horkolásától nem tudtam aludni...-Rötyögött Embry.

-Paul Cica...-Horkantottam.-Többiek?

-Passz.-Vont vállat Kim.

-Itt vagyuunk!-Kurjantotta Seth, majd leültek a padként funkcionáló farönkökre.

Ettünk egy-két szendvicset (mármint a lányok) a fiúk persze, hogy egy csomót...

-És...Mit csinálunk ma?-Kérdezte Kim izgatottan.

-A szokásosat...Mi pihenünk, ti főztök.-Vigyorgott Embry.

-óh és hol is fog megfőni a kaja?!-Kérdeztem.

-Tűzön.-Vont vállat Seth.

-És hogy lesz tűz, ha nincs fa?!-Böktem arra.

-Na látod...Ez jó kérdés!-Bólogatott Em.-Jared, Quil, Seth...Tegyétek hasznossá magatokat!-Paskolta meg Seth vállát a lány, majd elment a sátra irányába.

-Na...Lesz vagy egy óra, mire a ti tempótokban végeztek.-Forgattam meg a szemem, majd én is bementem a sátrunkba.Előkerestem a mobilom és tárcsáztam anyut...

-Szia, Kicsim!-Hallottam meg anyut.

-Hello...Mi újság otthon?-Kérdeztem hátra dőlve.

-Semmi különös...És ott?Minden oké?

-Igen...Megvagyunk.-Feleltem.-A srácok fát vágnak, mi meg majd kaját főzünk...De még nem tudjuk mit.-Sóhajtottam.-Vagyis...Én nem tudom hogy mit.

-És...Egyébként jól vagy?

-Igen, jól...Anyu ne aggódj!Jake és a többiek vigyáznak rám!-Nevettem fel.-Nem vagyok már kilenc éves...

-Igen...Csak...Olyan gyorsan felnőttél.-Sóhajtott.Ekkor a háttérben meghallottam a csengőnk hangját.-Kicsim!Most le kell tennem!Megjött Charlie...-Motyogta.

-Charlie?!-Vontam fel a szemöldökömet.-Swan?

-Igen, na szia, puszi, jó legyél, vigyázz magadra!-Köszönt, majd kinyomta.

Kinyomta?!Az én anyám nem szokott ilyet csinálni...Ennek elvette az eszét a szerelem?!

Gyanús...Naggyon gyanús...

24.Fejezet: Az Éjszaka Vadjai

Nem sikerült elaludnom...Paul valamin nagyon hahotázott...De mikor nem...Hm...Jó kérdés.

Aztán sercegést hallottam.

Eloltották a tüzet, majd jó éjszakát kívántak egymásnak...Aztán a cipzár húzogatások...Mindenki bent volt már a sátrakban, kivéve persze Jake...Hol tekereg ez?!

Aztán végszóra ő is megérkezett.Kihúzta óvatosan a cipzárt majd bemászott.Levette a pólóját, majd befeküdt mellém...

-Alszol?-Suttogta.

-Nem...-Fordultam felé.-Paul heherészésétől nem tudtam...-Mosolyodtam el, majd oda bújtam hozzá.-De szerintem mostmár majd tudok...Veled...

-Aludj csak...-Karolt át.Majd felpillantottam, megcsókoltam és mostmár tényleg aludni akartam...És sikerült is Jake erős karjaiban...

Fogalmam sincs mennyit aludhattam amikor valamit hallottam kintről...Félelmetes volt...Először arra gondoltam, hogy valaki kiment...Dolgot végezni, de nem...Folyamatosan a sátrak körül járkált...

-Jake...-Suttogtam, majd megböktem.

Valami olyasmit motyogott, hogy "Ne...Még nem akarok felkelni...".

-Jake...Kelj fel...Valami van odakint...-Ismételtem meg.

-Aludj Lisa...-Nyögte halkan.-Biztos valaki kiment...-Ásított, majd alig fél perc múlva aludt tovább...Remek...Igazán lovagias!

Úgy döntöttem megnézem mi az...Egy életem-egy halálom...Fogtam a zseblámpámat és kimásztam...Sehol semmi...Elindultam előre.Ekkor valamit hallottam magam mögül, így hátra néztem de tovább sétáltam...Aztán mikor megfordultam Kim aggodalmas arcával találtam szembe magam.Egy apró sikkantás hagyta el a számat.

-Megőrültél?!A frászt hozod rám!-Suttogtam.

-Jared nincs a sátorban...-Felelte.-Aggódom...

-Ahj...Jared nagy fiú...Tud magára vigyázni...-Ásítottam.-Menny vissza aludni...

-Jaj ne már Lisa...Félek egyedül...-Motyogta.-Ha nincs mellettem...És lehunyom a szemem...Denevéreket látok...Totál félelmetes!

-Oké...Gyerünk...Keressük meg...-Sóhajtottam, majd a bólintására elindulunk...

Csendben mentünk egymás mellett...Amikor...

-Wááááááá!!!!!-Ugrott elő ordítozva a bokorból valami...Kim sikoltozva rohant balra, én meg ugyanígy jobbra...Vicces volt, no de akkor még nem mondtam volna annak...Csak futottam és futottam visszafelé, a táborhoz.

-Most megvagy!-Kapott el valaki hátulról.

-Ne!Ne!Engedj el!!!-Sikoltoztam, majd rúgkapálni kezdtem...De amikor megéreztem a forró karokat ledermedtem.A fiúk!!!

És már az ismerős hang tulajdonosának is nevet tudtam adni: Paul...

-Paul...Azonnal tegyél le!-Morogtam, mire a srác rötyögve letett.-Ez rohadtul nem volt vicces...-Dőltem előre, hogy levegőt vegyek...-Tudod hogy megijedtem?!

-De...Tök vicces volt...Amikor Kim-mel kétfelé rohantatok visítozva, mint a kislányok...-Röhögött.

-Fogd be!-Vágtam hasba, ami...Persze, hogy nekem fájt...

-Gyere...Mennyünk vissza...Jake papa mérges lesz.-Vigyorgott.

-És Kim?!-Indultam el utána.

-Őt már Jared és Embry tuti elkapták...-Vont vállat.

-Várj...És akkor veled ki jött?-Kérdeztem.

-Seth!!!-Kiáltotta el magát Paul, mire a srác vigyorogva kijött a bokrok közül.

-Áruló...-Dörmögtem karba tett kézzel, majd bevágva a durcát elindultam legelől vissza felé...

-Most haragszol?-Kérdezték egyszere, mikor mellém léptek...Én voltam középen, a legalacsonyabb...A törpe és a trollok...

-Nem...-Vontam vállat.-De még megbosszulom...-Mosolyodtam el kajánul.-Még vissza fogjátok kapni...Egyszer...

-Mi volt az a sikítás, Lisa?!-Rohant elénk Jake.

-A srácokat kérdezd...-Veregettem meg kedvesem vállát, majd otthagytam őket...

-Lisa!!!-Szaladt oda hozzám Kim, majd megölelt.-Veled is ezt tették?!-Kérdezte, majd bólintásomra elvigyorodott.-Quil felvette kamerára a dolgot...Én már láttam a felvételt.-Mondta, majd húzni kezdett a röhögő Quil felé, akinek a kezében egy szürke, Sony kamera volt...

-Nem vicces!-Húztam el a számat.-Na de muti a felvételt!-Telepedtem le mellé, majd ő indította is a felvételt...

23.Fejezet: American Idol?!?!

Már kezdett sötétedni, amikor a fiúk meggyújtották a tüzet...

Embry a sátrából kilépve, egy gitárral a kezében jött felénk.

-Jé...Te tudsz gitározni?-Kérdeztem meglepetten.

-Mi az, hogy!-Bólintott, majd kihúzta magát.Leült közénk és elkezdett játszani...Az egyik kedvenc country-feeling dalomat játszotta...*Ray LaMontagne - Hold You In My Arms...

A refrént együtt énekeltem Embry-vel:

"I could hold you in my arms...I could hold you forever..."

Aztán amikor vége lett a számnak mindenki kerek szemekkel bámult rám, majd Embry-re és vissza rám...

-Mi van?!-Nevettem fel.

-Neked...I...Ilyen hangod van?!-Kérdezte Kim döbbenten.

-Öhm...Olyan rossz?!-Kérdeztem halkan.

-Megőrültél?!Elképesztően gyönyörű hangod van!-Mondta Emily.

-Öhm...Köszi...-Vontam vállat.-Szerintem nem...

-De bolond vagy...Simán mehetnél az American Idol-ba ...elképesztően jó vagy!-Áradozott Embry.

-Miben jó, ki?!-Ült le mögém Jake, majd átkarolt hátulról.

-Haver...Te tudtad, hogy a barátnődnek milyen hangja van?!-Kérdezte Paul.-Elképesztően jó...

-Nem...Én ezt nem tudtam...-Rázta meg a fejét Jake.

-Hát...Ránk hallgathatsz...Azt a Ray LaMontagne számot úgy elénekelte...-Bólintott elismerően.

-Jaaj hagyjuk már!-Legyintettem.-Mázli...És egyébként is...Amióta van...Az az egyik kedvenc számom.-Vontam vállat.

-Oké...De fogadjunk, hogy Cloé Beaudoin-től nem tudod jól elénekelni a *Rest In Peace-t...-Vigyorgott Paul.-Egy tízest rá...

-Tudod mit?!...Tartom!-Mondtam, majd intettem embry-nek, hogy kezdjen...Ezt a számot is imádtam, úgyhogy nem jelent gondot...

A szám elkezdődött én meg énekelni kezdtem...Mindenki ismét hatalmas szemekkel meredt rám...

What happened to the world I live in
I guess it's too much to understand
What have I done to deserve so much misery
Don't ask me if I've lost it
Cause you know I'm not insane
Just a bit lost I swear

You ripped my heart out
How could you
Have killed some girl without a clue
Ripped my heart out
I guess it's nothing new
Cause I can't stand the pain
I wish I could rest in peace
With you tonight

I guess I'm left screaming in silence
Just hoping you could hear
My never-ending never-ending prayer
Held deep inside, inside you now?
Impossible
Oh where's this heart of mine?

Did you truly believe
That I could forget you, forget you
I wonder, I wonder if you can feel it too
Feel my pain
Free me, free me from this pain

Aztán a számnak vége lett...

-Hát...Haver...Dobhatod is Lisa-nak a pénzt!-Vigyorgott Jared.

-Ah...Nesze!-Nyújtotta a tíz dolcsit morcosan, de én megráztam a fejem.

-Én lefújtnak tekintem a fogadást...Csak énekeltem.-Vontam vállat.

-Lisa...Nem mondtad, hogy ilyen tehetséges vagy!-Bökött oldalba Jake.

-Mert nem kérdezted.-Vontam vállat.

-Oké...Tereljünk...Mondjatok valamit...-Szólalt meg Embry.

-*I Will Follow You Into The Dark...-Mondtam.-Ismered?

-Ismerem...De!Csak ha te is énekeled velem...-Adta meg a feltételt, mire én mosolyogva bólintottam...

Aztán ezzel is végeztünk...Aztán jókedvűen neki láttunk a vacsorának, amit már megfőztünk.

Aztán persze még üldögéltünk, beszélgettünk...

Éjfél után járt már az idő pár perccel, amikor kezdem fáradni...

-Srácok...Szerintem én megyek és lefekszem...-Ásítottam, majd felálltam.-Te nyugodtan maradj csak Jake...-Mosolyogtam kedvesemre, aki vállat vont.-Jó éjszakát...Holnap találkozunk!

-Jóéjt!-Köszönt a banda egy emberként, majd én bementem a sátorba, átvettem a pizsiként funkcionűló szabadidő térdnadrágom, a toppomat, majd bebújtam a hálózsákba...

*Ray LaMontagne - Hold You In My Arms (http://www.youtube.com/watch?v=FWsqxlF0790)

*Cloe Beaudion - Rest In Peace (http://www.youtube.com/watch?v=ZcSG6rQP7CQ)

*I Will Follow You Into The Dark (http://www.youtube.com/watch?v=pap_-97-z5E&feature=related)

22.Fejezet: Pancsi-Pancsi-Rémület

-Na még mindig fázol?-Mosolygott rám Jake.

-Nem...Úgyhogy letehetsz nyugodtan.-Ráztam a fejem.

-Nem vagy nehéz, nem azért kérdeztem!-Vigyorgott.

-Hát persze...-Ráztam a fejem, majd feszengtem egy sort mire végre letett...A víz épphogy a nyakamig ért és Jake mellett langyos volt...

-Hát ez lenne az...-Lépett be Jared.-Olyan amilyen volt.-Vont vállat, majd a többiek, s én is bementem...Elképesztő volt!!!

A fal sima volt, olyan mint a márvány...Középen pedig egy hatalmas, vastag kő oszlob volt és nem tudom hogyan, de valami kis patka volt körülötte, amire le lehetett ülni...Elképesztő!A víz kellemesen meleg és kristálytiszta volt.

-Ez...-Hebegtem.-Elképesztően gyönyörű...

-Aha...Én találtam meg őrjárat közben!-Húzta ki magát Seth.-Quil-el őrjáratoztunk és...Ide jutottunk...

-Tényleg szép...És nyugis is.-Bólintott Kim.-És...Romantikus.-Tette hozzá Jared-re pillantva.

-Pontosan...-Mosolygott Jar, majd megcsókolta kedvsét...

-Én úszok egyet!-Szólalt meg Em majd odébb úszott Sam-mel együtt.Őket Paul, Jaked, Kim és Seth követte.Quil és Embry meg a barlang másik felébe indultak el...

-Gyere csak...-Fogta meg a kezemet Jake majd húzni kezdett befelé, aztán balra fordult egyfajta...Alagút szerű részbe ami kicsit kiszélesedett.Körbe, a fal mentén ismét patka volt...

-Oh...-Mosolyodtam el.-Ez is szép...-Tettem hozzá, majd fel néztem...Egy lyuk volt fölöttünk amin a nap besütött...

-Teliholdkor mégszebb...Akkor a hold pont a rés fölött van és bevilágít...-Karolt át Jake.

Majd leültünk egymás mellé a patkára.-Még...Soha senki nem jött el ide velem...Te vagy az első és...Az egyetlen...-Mosolygott félénken.

-Köszönöm!-Mosolyogtam vissza, majd megcsókoltam...Ő pedig az ölébe húzott és magához ölelt...-Jake...-Szólaltam meg halkan.-Tudom, hogy ez...Nem megfelelő pillanat erre, de...Úgy érzem...Készen állok...Arra...-Motyogtam.Fejemet viszont nem emeltem fel mellkasáról.Szíve hevesebben kezdett verni és a levegőt is szaporábban vette...-Szóval...

-Értem...Ne is folytasd.-Mosolyodott el.-És...Erre nincs megfelelő pillanat...-Emelte fel a fejemet.-Szeretlek, Lisa...-Suttogta, majd ismét megcsókolt.De ez már szenvedélyes, vágyakozó csók volt.

Valahogy magával szembe fordított és átölelte a derekamat, én karomat nyaka köré fonva simultam hozzá...

Forró kezeit megéreztem a hátamon, amint feljebb csúszik, hogy megszabadítson a bikin felsőmtől.Kikötötte a masnit, majd leakasztotta rólam a nem kívánt ruha darabot...Elmosolyodtam majd ismét megcsókoltam...

Ekkor egy velőt rázó sikolyt hallottunk...Szétrebbentünk, én meg magamra kaptam a bikini felsőmet, aztán azonnal Jake után úsztam.

-Mi volt ez?!?!-Kérdeztük egyszerre Kim-től aki már sírt.Jared meg nyugtatta.

-De-de...Denevér...-Suttogta Kim, miközben úgy remegett, mint a nyárfalevél.

-Fóbiás...-Mondta Jared.

-Jaaj...Nyugodj meg, Kim!-Simogattam meg a hátát.-Én a pókoktól vagyok ilyen.-Mosolyodtam el.

Ekkor ért oda Sam és Emily.

-Mi a baj fiatalok?-Kérdezte Sam.

-Csak egy denevér volt.-Rázta a fejét Seth.

-Csak egy denevér?!-Harsant fel Kim.-A lehető legnagyobb, legundorítóbb denevér a világon!!!

-Na jó...Mennyünk mielőtt még le Godzilla-znád!-Forgatta a szemét Paul, mire tarkón vágtam.

-Héé!-Morogta.Majd mind kiúsztunk...

Rossz volt vissza menni a szabadba, hiszen odabent sötét volt, kint meg sütött a nap, még ha alkonyodott is.

Kimásztunk a partra, mi lányok magunk köré csavartuk a törölközőket a fúk meg egyből megszáradtak...A mázlisták!

Aztán nagyjából megtöröltük a hajunkat is, majd elindultunk vissza a "tábor" helyünkhöz...