Aztán elhallgattam és fülelni kezdtem.Már rég letértem az erdei ösvényről és a sűrű ajnövényzetet tapostam.De nem érdekelt.Csak azt akartam hogy Jake megbocsájtson.
Ekkor recsegő hangokat hallottam mögüllem.Megpördültem és páztáztam a sötétséget.
-Jake?!...-Suttogtam.Aztán megpillantottam...
Egy fénylő, hatalmas szempárt a bokrok és fák homályában.
Féltem?Nem.Remegtem?Igen, de nem a félelemtől.És hogy mit éreztem?Őszintén...Fogalmam sincs.Egy ismeretlen, mégis oly ismerős, bizsergő érzés járt át...
A ttokzatos lény előrébb lépett, így a hold megvilágította.Mostmár láttam, mi is valójában a látogatóm: Egy farkas.Farkas?!Egy mega-giga nagy farkas...
Előrébb léptem.És a farkas is.Mostmár egész testével kijött a fák és bokrok közül.És már Ő is azon a réten volt, amin én is...A hold sápadt fénye varázslatos fényt vetített a megannyi színes vadvirágra és sejtelmes, ezüstös csillogást adott mind az én bőrömnek, mind a farkas rozsdabarna bundájának.Nem féltem...Mostmár tudtam honnan volt olyan ismerős ez az érzés.Ezt csak akkor éreztem amikor Jake-kel voltam...A gyomromban ezer meg ezer pillangó repkedett, a térdem remegett, a szívem pedig lassan, mégis eszeveszett sebességgel vert...A vérem pedig meglódult.
-Jake...-Suttogtam magam elé majd lesütöttem a szemem és a talajt fixíroztam.
És már csak azt vettem észre ahogy egy nedves orr ér a kezemhez...A farkas...
Felpillantottam.Az állat előttem ült és a szemében...A szeméből kiolvastam az érzelmeit.Szeretet, féltés, félelem és sajnálat csillogott barna íriszén.
-Nem bántasz...Igaz?-Mosolyodtam el halványan.Erre egy csaholás volt a válasz.Kinyújtottam a kezem és léptem felé egyet.Vártam a reakcióját.Lefeküdt a földre és rám nézett.Oda léptem mellé lassan és leültem mellé.
-Ha valaki itt lenne...Tuti dilisnek nézne, hogy egy farkassal beszélgetek...-Simogattam meg a nyakát.-De...Más nem nagyon hallgat meg.-Mondtam.-Ah...Most Jake haragszik rám...Az az ember akit szeretek...Akire sosem tudok haragudni...Amit nem akartam megtörtént...-Mondtam.Ere felkapta a fejét és a szemembe nézett.-Jó...tudom te is hülyének nézel...És bocs, hogy rád zúdítom az érzelmeimet...De...Másnak nem tudok megnyílni.Az állatokkal mindig is jobban megvoltam...-Na jó...az első jel, hogy kezdek bedilizni.Egy bazi nagy farkassal beszélgetek.
A farkas az ölembe hajtotta nagy, busa fejét és elégedetten sóhajtott.Elkezdtem vakargatni a füle tövét és beszéltem tovább.-Rájöttem, hogy mielőtt ide jöttem...Nem is volt életem...Vagyis oké, bandáztam, de...Zűrös voltam és...Nem voltam igazán boldog.De...Most, hogy megismertem a srácokat és...Jake-t...Végre igazán boldognak érzem magam...És...Tudok mosolyogni...Őszintén.Olyan...Valódinak érzem magam.És...szerinted ez miért van?-Pllantottam rá.Ő csak felnézett rám.-Mert...Úgy érzem szeretem és képtelen vagyok nélküle élni.Még ha elhamarkodott is...De szerelmes vagyok belé...Csak az a baj, hogy nem tudom, Ő mit érez...-Hajoltam rá a farkas nagy nyakára.Jó puha volt...Bele temettem az arcomat a meleg, dús bundába és éreztem ahogy kigördül egy könnyceppem.-Óh bocsáss meg...-Kaptam fel a fejemet.-Eláztatlak...-Töröltem le a könnyeimet.És lassan, de biztosan mosolyt erőltettem az arcomra.
A farkas felemelte fejét, orrával megbökte az arcomat, majd hozzám dörgölődzött.
-Köszönöm, hogy meghallgattál...-Mosolyogtam a "barátomra".-Sokat segítettél.
Lassan felállt a farkas, majd én is.
-Dilis vagyok...De így érzem jól magam.-Vontam vállat.-Örülök, hogy...Találkoztunk...Mennem kell...Meg kell keresnem Jake-t és bocsánatot kell kérnem...Habár...Azt sem tudom, hogy hogyan és miért...De megteszem, ha ennek örülni fog.
Már épp elindultam, de eszembe jutott valami.-Nem tudom mit szólsz hozzá...De...Kitaláltam neked egy nevet...-Mosolyodtam el.-Hiányozni fogsz...Dilis...-Nevettem fel, majd vissza fordultam, megöleltem a vastag nyakát és elmentem...Vagyis futottam...
A barna farkas hirtelen leelőzött és megállt előttem...Én meg neki mentem.
-Most mi van?-Kérdeztem, majd feltápázkodtam a földről, ahova pottyantam, mert vissza pattantam Dilisről.
A farkas toporzékolt egy helyben, majd fejével felém bökött.
-Maradjak itt?-Kérdeztem mire bólintott.-Oké...De siess...-Bólintottam mire eltűnt a bokrok között.
Aztán ismét recsegésre lettem figyelmes.Felkaptam a fejemet, mivel Dilis égre vissza jött...De nem Dilis volt az...Hanem...
-Jake?!...-Suttogtam elképedve.
-Hello...-Villantota rám a mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése