-A konyhában vagyok!-Kiáltott vissza anyu.
-Szia any...-Léptem be.Rögtön elhallgattam ahogy megláttam az asztalunknál ülő, bajszos férfit, akin egy rendőr egyenruha volt.-Jó napot!-Köszöntem.
-Szia, Kicsim!-Mosolygott rám anyu.-Lisa, Spencer, Ő itt Charlie Swan.A rendőr főnök.
-Jó napot...-Integetett Spencer mellettem.-Anyu képzeld!Voltunk a parton és megismerkedtünk hat sráccal akik egy irtó magas szikláról ugrottak le!-Áradozott.
-Áh azok biztos Sam-ék...-Mosolyodott el Charlie.-Nagyon rendes srácok.
-Egy szikláról ugráltak le?!-Kérdezte anyu döbbenten.-Az elég veszélyes...
-Áh nem, dehogy.-Intette le Charlie.-Csak szikla ugrás.
-Én tuti, hogy le nem ugranék.-Mondtam majd töltöttem magamnak narancs levet.-Te is kérsz öcsi?-Lengettem meg előtte az üveget mire csak bólogatott.-Tessék.-Adtam oda neki a poharat.
-Hát...Szerintem én megyek is.-Állt fel Charlie.
-Rendben.-Mosolygott rá Anyu kedvesen.-Köszönöm a segítséget.
-Szívesen.-Mondta.-Hagyd csak...Ki találok.-Ezzel elindult az ajtó felé.-Viszlát Sara!Sziasztok!-Intett nekünk majd elment.
-Na jó...Spencer!Menny fel és amit még nem pakoltál ki fejed be.-Mondtam kedvesen mire az én szófogadó öcsikém felrohant a lépcsőn.Majd anyuhoz ültem az asztalhoz.-Ez mégis mi volt?!?!-Kérdeztem.
-Mi, mi volt, Lisa?-Kérdezte.
-Hát...Ez a bájcsevej ezzel a fickóval...-Morogtam.
-Ja...Ő nem fickó hanem Charlie.És nem bájcsevej volt, hanem segített haza hozni a cuccokat a boltból.-Állt fel anyu majd az üres poharakat berakt a mosogatóba.-Meséltem neki rólatok...Meg minden másról.Nagyon rendes férfi.-Mondta.
-Aha...Tökre...-Álltam fel.-De anyu...Most ezt nem azért mondom, de...Ha arra gondolsz amire én gondolom hogy gondolsz...Akkor már az elején megmondom: Charlie nem tölti be az igazi apánk helyét a családban.-Mondtam.-Igazad van.Rendes férfi.Nekem és Spencer-nek is szimpatikus és tudod mit...Hajts rá nyugodtan.Nekem áldásom rátok...-Mosolyogtam rá.
-Köszi kicsim...Aranyos vagy.-Mondta.-És...tudom, hogy Ő tényleg nem töltheti be apátok helyét.De most hogy válunk...Nehéz lesz egyedül felnevelni titeket.Igaz a Seattle-i állásomból sok pénzt kaszálok...-Mondta.
Anyu ügyvéd volt.Seattle-ben kapott állást, az ügyészségen.
-Mondtam...Segítek amiben csak tudok.-Mondtam.-Felmegyek a szobámba.-Indultam el a lépcső felé majd felsiettem.
Levettem Sámán képét a falról és az ablakba ültem vele.
-Jaj Sámán...-Sóhajtottam.-Ez annyira nehéz...-Végig simítottam a képen majd kibámultam az ablakon.-Nehéz erősnek mutatnom magam...De erre van szükség most.Nem szabad sírnom.Vissza kell tartanom a könnyeimet.Akármijen nehéz is ez...-Suttogtam magam elé.
-Hé...-Kukkantott be Anyu.-Gondoltam éhes vagy.Csináltam szendvicseket.-Adta ide a tányért.
-Köszi anyu.-Mosolyogtam rá.
-Nincs mit.Egyél csak.-Simogatta meg a karomat majd kiment a szobából...
Gyorsan magamba tömtem a sonkás-sajtos szendvicseket majd levittem a tányéromat.
A nap további órái gyorsan elszálltak...Este nyolc volt már, én pedig a zuhany alól léptem ki.Gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsimet és lementem a konyhába, mivel nem voltam még álmos.
Ittam két bögre mézes, meleg tejet hátha attól elálmosodom, de ez nem így lett...
Vissza mentem a szobámba és az ablakba ültem.Telihold volt ezért az erdőt eléggé megvilágította.Már tíz óra is volt de még mindg nem jött álom a szememre...Eszembe jutott Kentucky...MEnnyit lovagoltam, sétáltam és úsztam én a holdfénynél...Mindig ha nem tudtam aludni csak elmentem sétálni egyet...Ez az!Elmegyek sétálni egyet!
Gyorsan magamra húztam a farmeromat, a pólómat és egy kardigánt majd leosontam a lépcsőn, felvettem a tornacipőmet és a bőrdzsekimet majd indultam is...Remélem anyu nem fogja észre venni, hogy eltűntem...De...Csak sétálni mentem és a mobilom meg nálam van.
Semmi ok az aggodalomra!
szia(:
VálaszTörlésjó ez a történeted(:
tetszik(:
ennél is kiváncsi vagyok a folytatásra(:
várom a frisst(:
puszi,Rosalie
Szia Rose:):)
VálaszTörlésÚgy látszik neked minden írásom tetszik:P
Örülök, hogy tetszik:):)
A frisset ma szállítom...Unatkozok itthon:):)
Puszillak, GoOofy