-Neked is...-Dörzsöltem meg a szemeimet.
-És nekem is!-Dugta előre a fejét Spencer a két első ülés között.
-És neked is...-Mosolyogtunk össze Anyuval.
-Mikor érünk oda?-Kérdezte türelmetlenül az öcsikém.
-Délre.-Mondta anyu.-Éhesek vagytok?-Kérdezte.
-Mint a farkas!-Bólogatott Spencer.
-Kicsit.-Vontam vállat.
-Oké...Mindjárt itt lesz egy büfé...A GPS szerint.-Mondta anyu.-Áhhá már ott is van!
Behajtottunk a kis kajálda parkolójába majd bementünk.
Spencer sültkrumplit kért, én és anyu meg egy-egy csirkés cézár salátát.
-Jó étvágyat!-Tette le elénk a pincér a kaját majd vissza ment a pulthoz.
Miután megkajáltunk anyu fizetett és mentünk is tovább...
-Nos...Két óra és ott vagyunk Darcy Nagyi házánál.-Dobolt a kormányon anyu.
Az a bizonyos két óra hamar eltelt beszélgetéssel, zene hallgatással és nevetgéléssel.
-Megjöttünk!!!-Mondta Anyu majd kiszállt a kocsiból.Utána pedig én és az öcsikém.
Kiszedtük a bőröndjenket és a ház ajtajához mentünk.Anyu előhalászta a kulcsokat majd bementünk...
-Ez olyan mint volt...-Mondta Spencer majd felrohant a lépcsőn a szobájába.
A nagymamánk két éve halt meg.Nyolcvankét éves volt.Egy igazán kedves, vicces és melegszívű asszony volt...
Felvittem a két bőröndömet a szobámba...
-Olyan mint volt.-Sóhajtottam elégedetten majd a bőröndöket az ágyra dobva az ablakhoz mentem, aminek a benti párkányán egy kisebb ágy volt kialakítva.Régen, amikor több időt voltunk itt sokszor ültem itt éjszaka, álmatlanul, a csillagokat és az erdőt bámulva...
-Olyan mint volt.-Támaszkodott az ajtófélfámnak Anyu.
-Aha...Szerencsémre.-Mosolyodtam el.-Még a farkasos rajzaim is megvannak...-Böktem a falra.
-Hát igen...-Mosolyodott el anyu.-Elmegyek bevásárolok.Vigyáznál Spencer-re?
-Persze.-Bólintottam.-Anyuu...Vennél nekem olyat?-Kérdeztem.
-Milyet?-Mosolygott rám.
-Olyan kekszet...azt a csokisat...Amit...régen.-Mondtam.
-Nah majd meglátom mit tehetek.-Mondta majd kiment a szobámból.
Nekiálltam kipakolni a cuccaimat...A régi fenyőfa szekrénybe, ami jó nagy volt könnyen bepakoltam a ruháimat.Majd átmentem a fürdőbe és az oda való cuccokat is a helyükre raktam.
Már csak egy valami hiányzott!A válltáskámból elő vettem egy fényképet...Egy számomra oly' kedves fényképet.Egy farkasról, Sámánról.Akit kölyök kora óta én gondoztam az állatkertben.Egyedül nevelkedett, mivel a falka amiben élt kitagadta.
a hatalmas fekete farkas, a képen, egy kidőlt fán áll és boldogan bámul fel a teliholdra...Olyan boldogan...Mivel Sámánt tavaly nyáron engedték szabadon nem láttam már rég, de ez a kép megmaradt a gyönyörű emlékből...
Feltettem a farkasos rajzokhoz majd átmentem Spencer-hez a szobájába.
-Mit csinálsz?-Kérdeztem.
-Autózok.-Mondta majd tovább berregett.-Lisa!-Állt fel a szőnyegről.-Lemegyünk a tenger partra?La Push-ba...-Nézett fel rám.
-Oké...De írnom kell egy levelet anyunak, hogy ne aggódjon!-Mondtam.
-Juppííí!!!-Mondta majd lerohant...
A konyhában írtam egy levelet, hogy lementünk a partra és majd jövünk.Ha kell a kocsi csak telefonáljon rám, a mobilom nálam lesz.
Mivel a bolt egy utcányira volt tőlünk anyu gyalog ment.Így az Audi ott maradt a feljárónkon...
Fogtam a jogsimat, a táskámba tettem, felvettem a torna cipőmet és a bőrdzsekimet majd Spencer-rel együtt beültünk a kocsiba és a rezervátumi óceán partot vettük célba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése