3.Fejezet: Szikla ugrók

-Húú derég nem vezettem már az A8-ast...-Simítottam végig a kormányon majd lefordultam a La Push felé vezető elágazáson.

-Miért olyan nagy dolog?!-Kérdzte Spencer.

-Ahhw...Te ezt nem értheted.-Mondtam.

-Nézd!Ott az óceán!-Néztem ki az ablakon.

-Húúú...De rég voltunk mi erre!-Ámélkodott öcsi:).

-Megjöttünk...-Parkoltam le az út szélén.

Spencer kipattant a kocsiból...Én is kiszálltam majd lezártam a kocsit.Együtt elindultunk a part mentén sétálni...

-Semmit sem változott...-Motyogtam.

-De...-Mondta Spencer.-Azok a fiúk nem voltak ott...-Mutatott fel egy sziklára.

Fent egy jó magas sziklán 6 félmeztelen, farmer nadrágos Quilute Indián fiú volt.

Sorra beugrottak, egymás után a vízbe.

-Ezek nem százasak...-Mondtam elképedve majd az öcsémmel tovább sétáltunk előre felé...

A hat srác röhögve, csurom vizesen jött ki a partra, pont előttünk, saccra...tíz méternyire.Ránk szegezték a tekintetüket.

Spencer meg egyenesen oda rohant hozzájuk.

-Spenc...-Kiáltottam utána de már késő volt...

Utána slattyogtam én is...

-Aha...Szóval akkor majd én is???-Kérdezte a tesóm.

-Majd ha elég nagy leszel kisember!-Borzolta meg a haját egy jó izmos srác...Mondjuk itt mindegyik ki volt gyúrva elég rendesen...De nem olyan túlzásba vitten, hanem szexisen izmosak voltak...

-Ja, Ő a nővérem, Lisa...Szerinte nem vagytok százasok...Vagy mi.-Nézett fel rám az én drágalátos öcsikém.

-Spencer...-Morogtam.

-Öhm hello...-Köszöntem elvörösödve.

-Szia!-Köszöntek vissza mosolyogva.

-Bocs az öcsémért...Vannak ilyen kilengései...-Mondtam.

-Szóval...Ő sem százas?-Kérdezte a legfiatalabb srác röhögve.

-Izé...Nem...Csak...Én...-Hebegtem.

-Seth vagyok.-Mondta.-Ők itt...Paul, Jared, Embry, Quil és Sam.-Mutatott körbe.

-Lisa vagyok...Elisabeth Monore.-Mondtam.-Az öcsémet, Spencer-t meg már...ismeritek.

-Aha...Lisa képzeld!Paul azt mondta, hogy ha elég nagy és izmos leszek hozzá majd én is leugorhatok onnan!-Bökött aszikla felé Spencer lelkesen.

-Aha...Hát...Szerintem ehhez anyunak is lesz egy-két szava.-Mondtam.

-Szóóval...Most költöztetek ide?-Kérdezte az Embry nevű srác.

-Igen...Ma értünk ide, Kentucky-ból.-Bólintottam.

-Húú...Az sem itt van.-Mondta Quil.

-Hát nem.-Vontam vállat.

-És hol laksz?-Kérdezte Paul kaján vigyorral.

-Hát...Nem is tudom, hogy elmondjam-e...-Mosolyodtam el.

-A nagymamánk házában.Forks-ban...-Mondta Spencer.

-Áhá...Szóval...Az öcséden keresztül ki lehet szedni az infókat.-Mosolygott Jared.

-Ja...Rossz szokása...-Zsémbelődtem.-Spencer...-Hajoltam le hozzá.-Megvárnál a kocsinál?

-Aha.-Bólogatott.-De siess!Nem akarok megfagyni!-Mondta majd szaladt is...

-Látod...Így már nem tudsz kiszedni infókat belőle.-Mosolyodtam el.

-És...Hogy-hogy ide költöztetek?-Kérdezte Sam.Most először szólalt meg.Hangja határozott, férfias és tiszteletre méltó volt.

-Öhm...Hosszú...Hagyjuk.-Mondtam gyorsan.

-Oké...-Vont vállat.-Ha nem akarod nem kell beszélned róla.-Mosolygott rám.

És akkor...Elcsíptem egy mondatot Embry és Paul szóváltásából: "Jake tökre imádná...Rokon lelkek..."Erre jött Paul válasza: "Bevésődés!"Bólintottak majd vissza fordultak felénk.

-Szóval, fiúk...Mennem kéne...-Mondtam.

-Oké...-Mondták.-Szia!-Köszöntek.

-Sziasztok!-Intettem.

-Hé Kislány!-Szólt utánam Paul.-A telefon számodat még nem adtad meg!...Vagy azt is az öcsédtől kérjük?-Kérdezte.

-Próbálkozz csak Paul...-Mondtam majd tapsolni kezdtem.

Mikor visszaértem a kocsihoz Spencer jókedvűen mosolygott.

-Jófejek.-Mondta majd beszálltunk a kocsiba.

-Igen, azok.-Bólintottam majd indítottam a kocsit és mentünk is haza...