9.Fejezet: Na jól indul a buli...

-Anyuuu!!!-Visítottam fel amikor kitártam a szobám ajtaját.

-Mi az kicsim?-Termett mellettem anyu.Majd Ő is benézett a szobámba.

-Spencer már megint az én szobámban játszott!-Morogtam majd a kihúzott fiókokra mutogattam.

-Ahhj...-Morogtam majd magam mögött becsaptam az ajtómat.

Elmentem lezuhayozni, hajat csinálni és sminkelni.Egy egyszerű hajvasalóval hullámosított hajat csináltam és egy egyszerű füstös szemsminket.Aztán szájfény és kész is!

Törölközőbe csavarva mentem vissza a szobámba, ahol a szekrényajtómat kivágtam...

-Mész valahova?-Kukkantott be anyu a szobába.

-Igen...Ha nem jelent gondot.-Bólintottam.-A barátaim meghívtak egy tengerpartos, tábortüzes buliba.

-Áhá...És nekem szóltál?-Célozgatott.Felment bennem egy kicsit az a bizonyos pumpa...Fogalmam sincs miért.

-Nem akarok szemét lenni...de te szóltál nekünk az apapótlékról?-Motyogtam.

-Tessék?!-Kérdezte.

-Bocs...Csak egy kicsit...frusztrált vagyok.-Sóhajtottam.-Bocsi.

-Oké...Inkább öltözz és...-Mondta majd elment.

Megvan mit veszek fel!Kivettem a fekete csőszárú farmeromat és a kedvenc zöld ingemet.Ami alá egy citromsárga atlétát vettem fel.Az inget kigomboltam, csak néhány gombot hagytam begombolva.Az ing ujját feltűrtem könyékig és felvettem a karkötőket.Zöld-citromsárga-zöld-citromsárga...Így tovább.Tíz karkötő volt rajtam...Kész is voltam.

Fél nyolc volt.A telefonomat betettem a citromsárga válltáskámba, betettem még az irataimat, zsepit meg ilyenek.Felvettem a zöld, Converse tornacsukámat és már mentem is.

-Elmentem!Majd jövök!-Kiáltottam be a konyhába majd már ott sem voltam...

Beültem az R8-ba és néhány perc múlva már a parton gyalogoltam a srácok felé.

-Helloooo...-Kapott fel Paul majd pördült velem a levegőben.Jah...És a wishky-s üveggel...

-Óóh...Csak nem piálsz?-Böktem oldalba.-Nincs még korán?

-Jim Beam-hez sosincs korán!-Röhögött majd ismét meghúzta az üveget.-Kérsz?-Tolta felém.

-Hát...Mi baj lehet belőle?-Vontam vállat majd ittam én is egy méretes kortyot.-Kösz...

-Szívesen máskor is...De gyere, mert Jake Papa már nem sokáig bírja nélküled.-Húzott tovább a többiek felé.Mindenki egy nagy tűz körül üldögélt.

-Hello.-Köszöntem nekik majd lehuppantam Jake mellé.-Mizu?-Fordultam felé.

-Te ittál?-Kérdezte.Mire bólintottam.-Nem kellett volna!Mikor?Mennyit?Kivel?

-Jaj Jake!Ne máár...Olyan vagy mint a nagyanyám...Nyugi...Buli van!-Forgattam a szememet.-Ne hepciáskodj már...jé...Ez milyen jó kis szó..."Hepcia"...-Kuncogtam.

Ajjaj...Megártott Jimmy fiú?Úgy tűnik...De mind egy...Buli van...Vagy nem?!

-Hahó!Élsz még?!-Rázott fel Jake.

-Öhm...Mi?-Ráztam meg a fejemet.-Ja...Bocsi...Nem figyeltem.

-Na...Szóval...Kivel ittál?-Kérdezte.

-Paul a bűnös...-Sóhajtottam.-De csak egy kortyot ittam és már totál kitisztult a fejem.-Mondtam.-Légyszi...Ne rontsd el a kedvem...

-Jó-jó...Nyugi...Csak...Érdeklődtem.-Vont vállat.-Azt csinálsz amit akarsz.-Állt fel majd elindult az erdő felé.

-Most haragszol?!-Kiáltottam utána.Egy vállrándítás volt a válasz...És eltűnt a sűrűben.

Mindenki engem bámult és Jake után nézgelődtek.

-Na...Jól indul a buli...-Sóhajtottam.

-Na ez meg mi volt?-Ült le mellém Embry.

-Passzolom...-Sóhajtottam.-Utána megyek.-Álltam fel.

-Nem tartom jó ötletnek...-Tartott vissza embry.

-Embry...Eressz el, ha jót akarsz...Nem vagyok jó kedvemben.-Morogtam.Mire természetesen vonakodva, de elengedett...

Elindultam Jake után.

-Sikíts ha baj van!-Szólt utánam, de én meg csak mentem előre Jake után...

És nem gondoltam volna, hogy olyat látok, amit soha életemben nem gondoltam volna.

8.Fejezet: Placcs!!!

-Szóval akkor jössz este?-Dőlt hátra Paul a homokban.

-Minden bzonnyal...Ha nem fogok zavarni.-Bólintottam.-Jake...Meghívott.-Pirultam el.

-Aha...-Vigyorodott el Seth.-Értjük mi...

-Jaj fogd be!-Vágtam oldalba.

-Most miért?!-Kérdezte Seth.-Tudjuk...hogy bev...-Kezdett bele, de Paul tarkón vágta.

-Tudjuk, hogy csíped a srácot!-Mondta Jared.

-Áúú...-Dörzsölgette a tarkóját Seth.-Vagyis...Igen.Ezt akrtam én is mondani!-Bólogatott gyorsan.

-Ja...-Húztam el a számat.

-Tényleg!Amúgy kit újított be anyukád?...Ki a fickó?-Kérdezte Embry.

-Valami Charlie Swan...A rendőr főnök.-Sóhajtottam.

A srácok össze néztek majd Paul röhögni kezdett.

-Mit röhögsz?-Kérdeztem.

-Áh...Csak tudod a lánya, Bella...-Hahotázott.-Ismertük a lányát és elég két bal lábas volt.Jake régi szerelme.Mostmár Alaszkában él a csaj...Edward Cullen-nel...-Húzta el a száját.

-Nem úgy hangzik, mintha kedvelnétek a srácot...-Mondtam.

-Hát...Mondjuk úgy...Ellentétek vagyunk.-Mondta Jared.

-Ja...Ez egész jó megfogalmazás volt...-Motyogta Paul.

-Ahj...Csináljunk már valamit!Ne csak üljünk itt mint a verebek...-Kiáltott fel Seth.

-Mit kiabálsz?!Félsz?!-Jött ki a sziklák közül Jake.-Hello...

-Szia Jake!-Mosolyogtam rá.

-Szeva' Tesó!-Intett Paul.

-Szia.-Motyogta Jared.

-Hali!-Köszönt Seth és Embry egyszerre.

-Mit csináltok Ti itt?-Ült le közénk...Pont mellém :$ *piruló fej*.

-Ülünk mint a verebek...Ahogy Seth mondta.-Mosolyodtam el.

-Húú...Akár hiszed, akár nem...Nem gondoltam volna.-Nevetett fel.Majd arca elkomorult ahogy végig nézett rajtam.-Miért vagy Te csurom víz?!-Kérdezte.

-Öhm...Hát...Fent voltunk a sziklán és túl közel mentem a széléhez...Megbotlottam, amilyen ügyes vgyok és leestem...Azt hittem megáll a szívem...Huh még szerencse, hogy Embry utánam ugrott mert tuti, hogy megfulladtam volna a sokktól...-Hazudztam.Majd Embry-re néztem.

-Aha...Értem...-Bólintott.-Placcs...-Morogta majd Embry-re nézett szúrós tekintettel.

-Na...Mit csináljunk?-Mentettem a hejzetet majd felpattantam...-Jaj gyerünk már fiúk!Unatkozook!

-Tegyünk eleget a hercegnő kéréseének...-Állt fel Paul majd utánam futott.Aztán már a többi fiú is...

Futkároztunk, röhögtünk meg viccelődtünk még néhány órácskát...

-Áh nekem mennem kéne ha nyolcra el akarok készülni és vissza akarok érni.-Mondtam hatkor.

-Hát...Az új kocsiddal simán ide érsz tíz perc alatt...És csak a gázra kell rálépni!-Bökött oldalba Seth.

-Na...Milyen új kocsi?-Kérdezte Jake meglepetten.

-Audi R8...A mázlista.-Mondta Seth vigyorogva.

-Na...Ha elég nagy leszel talán elviheted majd egy körre.-Borzoltam össze a haját játékosan.

-Ha-ha...A kor csak egy szám...Te mennyi vagy baby?!40?...-Kérdezte kuncogva.

-Na...Nekem mennem kéne...-Álltam fel a homokból amiben ismét üldögéltem.-Este találkozzunk itt, a parton.-Mondtam.Majd elindultam a kocsim felé, de még vissza fordultam és integettem, ahogy a fiúk is.

Majd Ők bementek az erdőbe, én meg beültem a kocsimba és mentem haza...

7.Fejezet: Kemény nap...

-Amióta itt vagyon nem is beszéltem az apámmal...-Gondoltam.-De miért is beszélnék vele?!Egy disznó!...De mégis az apám...-Már kezdtem bele zavarodni a gondolataimba.

Ledobtam magam a homokba és csak bámultam magam elé.

-Tyűű látom milyen jól szórakozol...-Szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.

Megfordultam és...

-Seth!-Mosolyogtam rá.-Szia...

-Hello.-Ült le mellém.-Mizu?

-Semmi...Káosz van otthon.-Húztam el a számat.

-Na mesélj...-Mondta.

-Áh anyám és apám még el sem váltak, de anyu már beújított egy fószert...-Mondtam.-Aki egy cseppet sem szimpatikus nekem.Holnap fognak randizni...Anyám meg olyan mint egy szerelmes tini...-Sóhajtottam.-Tök jó...Mi?

-Huh...Kemény...-Mondta.

-És ez még semmi...Anyám vett nekem egy Audi R8-ast...Csak hogy ne haragudjak...Jó mi?!-Horkantottam.-Tudta, hogy ez a kedvenc kocsim és amióta letettem a jogsit ezért rágom a fülüket...Most meg valahogy nem örülök neki.

-Meg tudom érteni, de...Nem jössz el valamerre?...Nem uncsi egyedül üldögélni itt?-Állt fel.Majd a bólintásomra felhúzott a földről engem is.

-Okés...Merre mennyünk?-Kérdeztem.

-Na látod ez a jó kérdés...-Mondta.-Mihez lenne kedved?-Pillantott rám.

-Nekem mind egy...-Vontam vállat.

-Na végre!Hát itt vagy...tok.-Jöttek ki a sziklák közül Paulék...Pontosabban Paul, Embry és Jared.

-Sziasztok!-Intettem.

-Hello csajszi...-Mosolygott rám Paul.

-Szia...-Köszöntött Jared.

-Áh hali!-Vigyorgott rám Embry.

-Na szóval...Pont azt találgattunk Lisa-val, hogy merre is mennyünk...Valami ötlet?-Kérdezte Seth.

-Nekem van...Dobjuk le a szikláról Seth-et.-Vigyorodott el Paul majd Jared-del lefogták, felvitték a sziklára...Mi meg utánuk mentünk...Vagyis én rohantam...

-Megőrültetek?!-Kérdeztem.

-Nem...Nyugi!Ezt szoktuk csinálni.-Mondta Embry majd hátrébb húzott...Paul, Jared és Seth pedig a szkláról egyenesen beugrottak a vízbe...

-Úr isten...-Hüledeztem.-Én tuti nem bírnék leugrani...Az egyszer száz...

-Ez biztos?-Kérdezte Embry kajánul vigyorogva...Majd elindult felém...

-Ne...Embry...Kérlek ne...Tériszonyos vagyok...-Könyörögtem de ezzel nem törődött.A karjaiba kapott és a srácok után ugrott velem...

Sikítoztam, rúgkapáltam, de Embry erősen szorított magához...Becsapódtunk a vízbe, körülöttem meg minden elsötétült.......

-Jaj nemár!Gyerünk Lisa!Nyisd ki a szemed, kérlek...-Hallottam Embry aggódó hangját.

Tüdőmből vizet köhögtem fel...Majd lassan kinyitottam a szememet.

-Te totál hülye vagy?!?!-Dörrentem Embry-re.-Mi van ha megfulladok Te barom?!?!

-Bocs...Nem tudtam, hogy nem tudsz úszni.-Mondta.

-Úszni éppenséggel tudok...De nem szokásom sziklákról ugrálni a vízbe...Ez azért új volt...-Morogtam.

-Oké-oké...-Sóhajtott.-Bocsáss meg...Csak légyszi Jake-nek ne mondd el mert tuti, hogy lenyakaz...-Húzta el a száját.

-Miért mondanám én el Jake-nek?!...Nem is találkozok ma ve...-Kapcsoltam...-A buli!Basszus!Kiment a fejemből...-Csaptam a homlokomra.

-Hé-hé...Nyugi!Még van időd...-Mosolyodott el.Ekkor ért oda Paul, Jared és Seth.

-Embry Te totál meg vagy húzatva?!?!Mi van ha megfullad?!-Kérdezte Paul.

-Héhé!Nyugi Paul...Én már leosztottam...-Mondtam majd lassan felálltam.-Wow...-Motyogtam amikor majdnem elestem a szédüléstől.

-Hé-hé...Óvatosan...-Karolt át Paul.

-Köszi...-Mondtam.És mi történhetett?...Kirázott a hideg.Nagyon fáztam a vizes ruháimtól...

Paul magához húzott...Teste olyan jó meleg volt...Szinte már égetett, de jól esett.

-Haza viszlek...-Mondta.

-Jaj ne!Csak azt ne!Nem akarok haza menni...-Húztam el a számat.-Nem akarom látni anyámat...Jól vagyok nyugi!-Mondtam.

-Oké...-Mondta tétován.

Seth gyorsan elmesélte nekik mi is történt ma velem majd vissza ültünk a homokba és beszélgetni kezdtünk...

6.Fejezet: Ajándékok...

Másnap reggel elég későn keltem fel...Fél tíz volt mikor lecsoszogtam a konyhába ahol egyből kiment az álom a szememből.

-Áh jó reggelt kicsim!-Mosolygott rám anyu majd felállt az asztaltól aminél a rendőr főnökkel üldögélt.-A reggelid bent van a hűtőben.-Mondta anyu majd töltött még egy kávét magának és Charlie-nak.

Töltöttem magamnak én is kávét, kivettem a reggelimet ami málna habos palacsinta volt...(A kedvencem) és vissza mentem a szobámba.

Megreggeliztem, lezuhanyoztam, kivasaltam a hajamat, egy laza sminket (korrektor, szempilla spirál) raktam fel, felöltöztem majd az üres tányérommal mentem vissza a konyhába, remélve hogy Charlie már nincs itt.Szerencsém volt...

-Szóval...Jól ALUDTÁL tegnap?-Kérdezte anyu mosogatás közbe.

-Eggen...-Bólintottam egy aprót.

-Aha...Láttam...-Fordult felém, majd a pultnak támaszkodott.-Ki volt az a srác?-Kérdezte.

-Jake.Jacob Black.-Mondtam.-Ja és...Nem esett semmi bajom sem!-Mondtam.

-Aha...Jake vigyázott rád...-Húzódott mosolyra anyu szája.

-Anyaaah!-Nyögtem.-Ne komplikálj!Köztem és Jake között NINCS semmi sem!...Csak ma estére lehívott a partra egy tábortüzes bulira...Ott lesznek a srácok is.-Hadartam el.-Mehetek?Lécciii...-Vettem elő a kiskutya szemeket.-Tudod hogy vigyázni fogok...

-Oké...-Adta be a derekát.-De!Ha egy korty alkoholt ittál is...Volán mögé nem ülhetsz!-Mondta.-Ja...És erre szükséged lesz.-Dobott nekem egy kulcsot...Egy Audi kulcsát.Az ablakhoz rohantam és ott volt!!!Ott állt egy fekete Audi R8-as a feljárón.Anyu s5-öse mellett...Nem hittem a szememnek!Végre megkaptam a kocsimat!Az álom kocsimat!Mindent tudtam erről a kocsiról...És végre az enyém lehet...Az a kocsi aminek 310Km/h a végsebessége...

-Anyuuuu!!!-Ugrottam anyu nyakába.-Köszi-köszi-köszi!-Ujjongtam.

-Hé-hé!Még a végén megfolytasz!-Mosolygott Anyu.

-Oh bocsi.-Engedtem el.

-Mi van már?!-Jött be a konyhába Spencer.

-Semmi öcsi...-Mondtam.-Csak kaptam egy kocsit.-Mosolyodtam el.

-Aha...Tök jó...-Sóhajtott majd vissza ment a nappaliba.

-Anyu...-Fordultam vissza anyuhoz.-Miért most kaptam meg?...Még a szülinapom is odébb van...Karácsony is és minden más amire ajándékot szoktam kapni.-Értetlenkedtem.

-Csak úgy.-Nyelt nagyot.Hazudik!

-Anyu...Mindg is rosszul hazudtál.Na mnd egy...Majd elmondod.-Vontam vállat.

-Hát...Csak...Charlie...-Motyogta.

-Mi van Charlie-val?!?!-Fordultam meg.

-Randira hívott...Azt hiszem.-Mondta majd elpirult...Mint egy tini.-Vacsorázni...Holnap este nyolckor.-Mosolyodott el.

-Ahh...És...Ezért kaptam egy kocsit?!-Kérdeztem sóhajtva.-Oké...Vegyük úgy, hogy...Nem zavar a randitok.Elmentem a partra.-Kaptam fel a tornacipőmet, a kabátomat.A mobilomat a zsebembe csúsztattam majd kimentem a kocsimhoz, bepattantam és az első "varázzsal" nem törődve indítottam...Kilőttem a part felé...

-Hogy lehet ilyen?!?!Még csak ki sem mondták a válást, de Ő már egy másik fickó karjaiba ugrik!-Csaptam a kormányra dühösen.-Oké...Nem akarom védeni aput, mert egy szemét!Megütötte anyut, de akkor is...Anyunak meg megígértem...Áldásomat adtam rájuk...Most mégis miért húztam fel magam ennyire?!...Áh még magamon sem tudok kiigazodni...-Sóhajtottam.

Majd megálltam a part előtt, az út szélén.Kiszálltam, a lezáró gombbal lezártam a kocsit, a kulcsot a farmerom zsebébe süllyesztettem majd lépkedni kezdtem előre, le a víz felé...

5.Fejezet: Séta a holdfényben

A part felé vettem az irányt.Ami tulajdonképpen nem is volt messze tőlünk.Húsz percnyi gyorsabb tempójú séta...

Felmásztam arra a sziklára ahonnan a srácok ugrottak le...De már valaki megelőzött...Egy ugyan olyan izmos, széles vállú srác állt a szikla szélénél és mélyeket lélegzett.Bronz színű bőrén meg-megcsillant a hold ezüstös fénye...A lélegzetem is elállt...

Egy ágacska megreccsent a lábam alatt mire a srác megfordult és rám kapta tekintetét...

-Öhm bocs ha megzavartalak!-Mondtam gyorsan.-Már megyek is...-Fordultam meg, de utánam szólt...

-Áh nem zavarsz.-Mondta.Megfordultam.-Legalább...Nem én vagyok az egyetlen ember aki éjszaka kijön ide...-Vont vállat.

-Csak...Nem tudotam aludni.-Léptem mellé.De egyből vissza is ugrottam ahogy megláttam az alattunk tátongó mélységet...-Te jó ég!És a srácok innen ugrottak le...-Nyeltem nagyot.

-Te ismered...-Kezdett bele, s majd mintha az agya kapcsolt volna elmosolyodott.-Te vagy Lisa...Ugye?-Kérdezte, s erősen küzdött valamivel...Remegés hullámok futottak végig rajta.

-Igen...-Bólintottam tétován.-Te pedig...?

-Jake.Jacob Black.-Mondta.-Paul és Embry rengeteget áradozott Rólad.-Mondta.

-Én meg meghallottam valamit a beszélgetésükből...Téged is említettek.-Ültem le egy kidőlt fára.-Annyi volt az egész, hogy "Jake imádná...Rokon lelkek..."Ezt mondta Embry.Erre meg Paul: "Bevésődéd!"...Nem értem én ezt az egészet.-Sóhajtottam.-Jaj már megint fecsegek...Pedig nem szokásom, csak...Nem is tudom mi van velem én csak...-Kaptam a fejemhez.

-Nyugi...-Ült mellém Jake.-Teliholdkor én is totál megőrülök.-Mosolyodott el.

-Nem vettem észre...Mondjuk nem is ismerlek alapjáraton, de mndegy...-Vontam vállat.

-Aranyos vagy...-Nevetett fel.

-Kösz.-Motyogtam.-deje lenne...Mennem.-Álltam fel.

-Elkísérlek.Veszélyes éjszaka az erdő.-Mondta.Együtt elindultunk vissza Forks-ba...

-És...Paul és Embry mit mondtak rólam?-Kérdeztem.

-Csak jót...Nyugi.-Mondta.-És...Mesélték azt is amikor az öcséd elmondta, hogy "Tuti nem százasak...".-Itt elnevette magát.

-Uh...-Nyeltem nagyot.-Hát igen...Az én drága öcsikém...-Húztam el a számat.

-És...Mesélték azt is, hogy valamiért...Nem akarsz róla beszélni, hogy miért költöztetek ide...-Mondta halkan.

-Oh...Hát...Családi ok...A szüleim...Válnak.-Sóhajtottam.-Anyám meg jónak látta ha vissza költözünk nagyi házába.-Mondtam.-Hát...Csak ennyi az egész, de...Mélyen érint.

-Meg tudom érteni.-Bólogatott.-Az én anyám kilenc éves koromban meghalt...De a mai napig kivagyok ha az eszembe jut...-Mondta.-De..Tereljük a témát...Mesélj magadról valamit...Mit csinálsz szabad idődben?-Kérdezte.

-Hát...Táncolok.Street Dance...És lovagoltam...De itt...Nemigen tudok.-Mondtam.

-A Street Dance az kemény...Tök jó...-Bólogatott elismerően.-Habár...Nem néztem volna ki belőled.-Vont vállat.

-Óh kedves vagy...-Nevettem fel.-Hát...Pedig én voltam a bandafőnökünk, Dominic partnere és...Jók voltunk.A legjobb páros, de...A dolgok közbe szóltak.-Sóhajtottam.

-Értem és...Sajnálom.-Mondta.

-Kösz.-Mosolyogtam rá.-Hát...Megjöttünk.-Álltam meg a házunk előtt.-Köszi, hogy haza kísértél, Jake.-Mondtam.

-Nincs mit...Örülök, hogy megismerhettelek.-Mosolygott rám.

-Öhm...De te hogy jutsz haza?-Kérdeztem.

-Nyugi...Megoldom.Maradjon az én titkom.-Mondta mosolyogva.

-Okés...Hát akkor...Hello.-Intettem.-Majd találkozunk...Remélem.

-Holnap este ha lejössz a partra akkor...Minden bizonnyal.Lesz egy tábortüzes buli.Eljöhetnél és...Buliznánk.-Mondta.

-Oké.Ezer örömmel, ha nem fogok zavarni.-Mondtam.Jake bólintott majd bement az erdőbe, én meg be a házba, egyenesen a jó puha, meleg ágyamba...

4.Fejezet: Apa Pótlék?!?!

-Megjöttünk!-Kiáltottam el magam mikor beléptünk a házba.

-A konyhában vagyok!-Kiáltott vissza anyu.

-Szia any...-Léptem be.Rögtön elhallgattam ahogy megláttam az asztalunknál ülő, bajszos férfit, akin egy rendőr egyenruha volt.-Jó napot!-Köszöntem.

-Szia, Kicsim!-Mosolygott rám anyu.-Lisa, Spencer, Ő itt Charlie Swan.A rendőr főnök.

-Jó napot...-Integetett Spencer mellettem.-Anyu képzeld!Voltunk a parton és megismerkedtünk hat sráccal akik egy irtó magas szikláról ugrottak le!-Áradozott.

-Áh azok biztos Sam-ék...-Mosolyodott el Charlie.-Nagyon rendes srácok.

-Egy szikláról ugráltak le?!-Kérdezte anyu döbbenten.-Az elég veszélyes...

-Áh nem, dehogy.-Intette le Charlie.-Csak szikla ugrás.

-Én tuti, hogy le nem ugranék.-Mondtam majd töltöttem magamnak narancs levet.-Te is kérsz öcsi?-Lengettem meg előtte az üveget mire csak bólogatott.-Tessék.-Adtam oda neki a poharat.

-Hát...Szerintem én megyek is.-Állt fel Charlie.

-Rendben.-Mosolygott rá Anyu kedvesen.-Köszönöm a segítséget.

-Szívesen.-Mondta.-Hagyd csak...Ki találok.-Ezzel elindult az ajtó felé.-Viszlát Sara!Sziasztok!-Intett nekünk majd elment.

-Na jó...Spencer!Menny fel és amit még nem pakoltál ki fejed be.-Mondtam kedvesen mire az én szófogadó öcsikém felrohant a lépcsőn.Majd anyuhoz ültem az asztalhoz.-Ez mégis mi volt?!?!-Kérdeztem.

-Mi, mi volt, Lisa?-Kérdezte.

-Hát...Ez a bájcsevej ezzel a fickóval...-Morogtam.

-Ja...Ő nem fickó hanem Charlie.És nem bájcsevej volt, hanem segített haza hozni a cuccokat a boltból.-Állt fel anyu majd az üres poharakat berakt a mosogatóba.-Meséltem neki rólatok...Meg minden másról.Nagyon rendes férfi.-Mondta.

-Aha...Tökre...-Álltam fel.-De anyu...Most ezt nem azért mondom, de...Ha arra gondolsz amire én gondolom hogy gondolsz...Akkor már az elején megmondom: Charlie nem tölti be az igazi apánk helyét a családban.-Mondtam.-Igazad van.Rendes férfi.Nekem és Spencer-nek is szimpatikus és tudod mit...Hajts rá nyugodtan.Nekem áldásom rátok...-Mosolyogtam rá.

-Köszi kicsim...Aranyos vagy.-Mondta.-És...tudom, hogy Ő tényleg nem töltheti be apátok helyét.De most hogy válunk...Nehéz lesz egyedül felnevelni titeket.Igaz a Seattle-i állásomból sok pénzt kaszálok...-Mondta.

Anyu ügyvéd volt.Seattle-ben kapott állást, az ügyészségen.

-Mondtam...Segítek amiben csak tudok.-Mondtam.-Felmegyek a szobámba.-Indultam el a lépcső felé majd felsiettem.

Levettem Sámán képét a falról és az ablakba ültem vele.

-Jaj Sámán...-Sóhajtottam.-Ez annyira nehéz...-Végig simítottam a képen majd kibámultam az ablakon.-Nehéz erősnek mutatnom magam...De erre van szükség most.Nem szabad sírnom.Vissza kell tartanom a könnyeimet.Akármijen nehéz is ez...-Suttogtam magam elé.

-Hé...-Kukkantott be Anyu.-Gondoltam éhes vagy.Csináltam szendvicseket.-Adta ide a tányért.

-Köszi anyu.-Mosolyogtam rá.

-Nincs mit.Egyél csak.-Simogatta meg a karomat majd kiment a szobából...

Gyorsan magamba tömtem a sonkás-sajtos szendvicseket majd levittem a tányéromat.

A nap további órái gyorsan elszálltak...Este nyolc volt már, én pedig a zuhany alól léptem ki.Gyorsan megtörölköztem, felvettem a pizsimet és lementem a konyhába, mivel nem voltam még álmos.

Ittam két bögre mézes, meleg tejet hátha attól elálmosodom, de ez nem így lett...

Vissza mentem a szobámba és az ablakba ültem.Telihold volt ezért az erdőt eléggé megvilágította.Már tíz óra is volt de még mindg nem jött álom a szememre...Eszembe jutott Kentucky...MEnnyit lovagoltam, sétáltam és úsztam én a holdfénynél...Mindig ha nem tudtam aludni csak elmentem sétálni egyet...Ez az!Elmegyek sétálni egyet!

Gyorsan magamra húztam a farmeromat, a pólómat és egy kardigánt majd leosontam a lépcsőn, felvettem a tornacipőmet és a bőrdzsekimet majd indultam is...Remélem anyu nem fogja észre venni, hogy eltűntem...De...Csak sétálni mentem és a mobilom meg nálam van.

Semmi ok az aggodalomra!

3.Fejezet: Szikla ugrók

-Húú derég nem vezettem már az A8-ast...-Simítottam végig a kormányon majd lefordultam a La Push felé vezető elágazáson.

-Miért olyan nagy dolog?!-Kérdzte Spencer.

-Ahhw...Te ezt nem értheted.-Mondtam.

-Nézd!Ott az óceán!-Néztem ki az ablakon.

-Húúú...De rég voltunk mi erre!-Ámélkodott öcsi:).

-Megjöttünk...-Parkoltam le az út szélén.

Spencer kipattant a kocsiból...Én is kiszálltam majd lezártam a kocsit.Együtt elindultunk a part mentén sétálni...

-Semmit sem változott...-Motyogtam.

-De...-Mondta Spencer.-Azok a fiúk nem voltak ott...-Mutatott fel egy sziklára.

Fent egy jó magas sziklán 6 félmeztelen, farmer nadrágos Quilute Indián fiú volt.

Sorra beugrottak, egymás után a vízbe.

-Ezek nem százasak...-Mondtam elképedve majd az öcsémmel tovább sétáltunk előre felé...

A hat srác röhögve, csurom vizesen jött ki a partra, pont előttünk, saccra...tíz méternyire.Ránk szegezték a tekintetüket.

Spencer meg egyenesen oda rohant hozzájuk.

-Spenc...-Kiáltottam utána de már késő volt...

Utána slattyogtam én is...

-Aha...Szóval akkor majd én is???-Kérdezte a tesóm.

-Majd ha elég nagy leszel kisember!-Borzolta meg a haját egy jó izmos srác...Mondjuk itt mindegyik ki volt gyúrva elég rendesen...De nem olyan túlzásba vitten, hanem szexisen izmosak voltak...

-Ja, Ő a nővérem, Lisa...Szerinte nem vagytok százasok...Vagy mi.-Nézett fel rám az én drágalátos öcsikém.

-Spencer...-Morogtam.

-Öhm hello...-Köszöntem elvörösödve.

-Szia!-Köszöntek vissza mosolyogva.

-Bocs az öcsémért...Vannak ilyen kilengései...-Mondtam.

-Szóval...Ő sem százas?-Kérdezte a legfiatalabb srác röhögve.

-Izé...Nem...Csak...Én...-Hebegtem.

-Seth vagyok.-Mondta.-Ők itt...Paul, Jared, Embry, Quil és Sam.-Mutatott körbe.

-Lisa vagyok...Elisabeth Monore.-Mondtam.-Az öcsémet, Spencer-t meg már...ismeritek.

-Aha...Lisa képzeld!Paul azt mondta, hogy ha elég nagy és izmos leszek hozzá majd én is leugorhatok onnan!-Bökött aszikla felé Spencer lelkesen.

-Aha...Hát...Szerintem ehhez anyunak is lesz egy-két szava.-Mondtam.

-Szóóval...Most költöztetek ide?-Kérdezte az Embry nevű srác.

-Igen...Ma értünk ide, Kentucky-ból.-Bólintottam.

-Húú...Az sem itt van.-Mondta Quil.

-Hát nem.-Vontam vállat.

-És hol laksz?-Kérdezte Paul kaján vigyorral.

-Hát...Nem is tudom, hogy elmondjam-e...-Mosolyodtam el.

-A nagymamánk házában.Forks-ban...-Mondta Spencer.

-Áhá...Szóval...Az öcséden keresztül ki lehet szedni az infókat.-Mosolygott Jared.

-Ja...Rossz szokása...-Zsémbelődtem.-Spencer...-Hajoltam le hozzá.-Megvárnál a kocsinál?

-Aha.-Bólogatott.-De siess!Nem akarok megfagyni!-Mondta majd szaladt is...

-Látod...Így már nem tudsz kiszedni infókat belőle.-Mosolyodtam el.

-És...Hogy-hogy ide költöztetek?-Kérdezte Sam.Most először szólalt meg.Hangja határozott, férfias és tiszteletre méltó volt.

-Öhm...Hosszú...Hagyjuk.-Mondtam gyorsan.

-Oké...-Vont vállat.-Ha nem akarod nem kell beszélned róla.-Mosolygott rám.

És akkor...Elcsíptem egy mondatot Embry és Paul szóváltásából: "Jake tökre imádná...Rokon lelkek..."Erre jött Paul válasza: "Bevésődés!"Bólintottak majd vissza fordultak felénk.

-Szóval, fiúk...Mennem kéne...-Mondtam.

-Oké...-Mondták.-Szia!-Köszöntek.

-Sziasztok!-Intettem.

-Hé Kislány!-Szólt utánam Paul.-A telefon számodat még nem adtad meg!...Vagy azt is az öcsédtől kérjük?-Kérdezte.

-Próbálkozz csak Paul...-Mondtam majd tapsolni kezdtem.

Mikor visszaértem a kocsihoz Spencer jókedvűen mosolygott.

-Jófejek.-Mondta majd beszálltunk a kocsiba.

-Igen, azok.-Bólintottam majd indítottam a kocsit és mentünk is haza...

2.Fejezet: Forks

-Jó reggelt!-Mosolygott rám anyu.

-Neked is...-Dörzsöltem meg a szemeimet.

-És nekem is!-Dugta előre a fejét Spencer a két első ülés között.

-És neked is...-Mosolyogtunk össze Anyuval.

-Mikor érünk oda?-Kérdezte türelmetlenül az öcsikém.

-Délre.-Mondta anyu.-Éhesek vagytok?-Kérdezte.

-Mint a farkas!-Bólogatott Spencer.

-Kicsit.-Vontam vállat.

-Oké...Mindjárt itt lesz egy büfé...A GPS szerint.-Mondta anyu.-Áhhá már ott is van!

Behajtottunk a kis kajálda parkolójába majd bementünk.

Spencer sültkrumplit kért, én és anyu meg egy-egy csirkés cézár salátát.

-Jó étvágyat!-Tette le elénk a pincér a kaját majd vissza ment a pulthoz.

Miután megkajáltunk anyu fizetett és mentünk is tovább...

-Nos...Két óra és ott vagyunk Darcy Nagyi házánál.-Dobolt a kormányon anyu.

Az a bizonyos két óra hamar eltelt beszélgetéssel, zene hallgatással és nevetgéléssel.

-Megjöttünk!!!-Mondta Anyu majd kiszállt a kocsiból.Utána pedig én és az öcsikém.

Kiszedtük a bőröndjenket és a ház ajtajához mentünk.Anyu előhalászta a kulcsokat majd bementünk...

-Ez olyan mint volt...-Mondta Spencer majd felrohant a lépcsőn a szobájába.

A nagymamánk két éve halt meg.Nyolcvankét éves volt.Egy igazán kedves, vicces és melegszívű asszony volt...

Felvittem a két bőröndömet a szobámba...

-Olyan mint volt.-Sóhajtottam elégedetten majd a bőröndöket az ágyra dobva az ablakhoz mentem, aminek a benti párkányán egy kisebb ágy volt kialakítva.Régen, amikor több időt voltunk itt sokszor ültem itt éjszaka, álmatlanul, a csillagokat és az erdőt bámulva...

-Olyan mint volt.-Támaszkodott az ajtófélfámnak Anyu.

-Aha...Szerencsémre.-Mosolyodtam el.-Még a farkasos rajzaim is megvannak...-Böktem a falra.

-Hát igen...-Mosolyodott el anyu.-Elmegyek bevásárolok.Vigyáznál Spencer-re?

-Persze.-Bólintottam.-Anyuu...Vennél nekem olyat?-Kérdeztem.

-Milyet?-Mosolygott rám.

-Olyan kekszet...azt a csokisat...Amit...régen.-Mondtam.

-Nah majd meglátom mit tehetek.-Mondta majd kiment a szobámból.

Nekiálltam kipakolni a cuccaimat...A régi fenyőfa szekrénybe, ami jó nagy volt könnyen bepakoltam a ruháimat.Majd átmentem a fürdőbe és az oda való cuccokat is a helyükre raktam.

Már csak egy valami hiányzott!A válltáskámból elő vettem egy fényképet...Egy számomra oly' kedves fényképet.Egy farkasról, Sámánról.Akit kölyök kora óta én gondoztam az állatkertben.Egyedül nevelkedett, mivel a falka amiben élt kitagadta.

a hatalmas fekete farkas, a képen, egy kidőlt fán áll és boldogan bámul fel a teliholdra...Olyan boldogan...Mivel Sámánt tavaly nyáron engedték szabadon nem láttam már rég, de ez a kép megmaradt a gyönyörű emlékből...

Feltettem a farkasos rajzokhoz majd átmentem Spencer-hez a szobájába.

-Mit csinálsz?-Kérdeztem.

-Autózok.-Mondta majd tovább berregett.-Lisa!-Állt fel a szőnyegről.-Lemegyünk a tenger partra?La Push-ba...-Nézett fel rám.

-Oké...De írnom kell egy levelet anyunak, hogy ne aggódjon!-Mondtam.

-Juppííí!!!-Mondta majd lerohant...

A konyhában írtam egy levelet, hogy lementünk a partra és majd jövünk.Ha kell a kocsi csak telefonáljon rám, a mobilom nálam lesz.

Mivel a bolt egy utcányira volt tőlünk anyu gyalog ment.Így az Audi ott maradt a feljárónkon...

Fogtam a jogsimat, a táskámba tettem, felvettem a torna cipőmet és a bőrdzsekimet majd Spencer-rel együtt beültünk a kocsiba és a rezervátumi óceán partot vettük célba...

1.Fejezet: Összetartás

-Kicsim...Gyere, indulunk!-Mondta anyu.Szeme még mindig könnyben úszott...

Válnak.Apám és anyám elválnak.Miután az apám újra megütötte, anyu elhatározta magát.Vissza megyünk nagyi házába, Forks-ba.Az öcsém, Spencer persze nem érti az egészet, ezért úgy adtuk be neki, hogy elutazunk apu nélkül...Egy jó hosszú nyaralásra.

-Megyek Anyu...-Mondtam majd a két bőröndömet magam után húzva lementem én is a lépcsőn.

-Mit tegyek Sara?...Hányszor mondjam még el, hogy sajnálom...Kérlek ne menny el!-Mondta apu.

-Nem, Fred...Döntöttem.-Mondta Anyu.Majd felém fordult.-Kicsim...Vidd ki Spencer-t a kocsiba és várjatok meg.-Mondta.

-Nem, Anyu!-Tiltakoztam.-Nem hagylak itt egyedül...-Néztem az apámra.

-Nem lesz baj!Mennyetek!-Adta oda a kulcsot majd az ajtó felé lökdösött, az öt éves öcsémmel együtt.Én már nemsokára tizenhét vagyok és tudom, hogy most mit kell tennem.Spencer-t beültettem hátulra majd én beültem előre az anyós ülésre.

-Mikor jövünk vissza, Lisa?-Rángatta meg az ülésem hátulját Spencer.

-Nem tudom...-Mondtam halkan.-Akarsz rádiót hallgatni?-Tereltem a témát.Majd a bólogatására bekapcsoltam a rádiót.

Az egyik nagy kedvencem ment, a "Big Girl Now".Lady Gaga és a New Kids On The Block közös száma.

-És...Miért apu nélkül megyünk el?-Kérdezősködött tovább az öcsikém.

-Spencer...-Motyogtam.-Ez...Én ezt nem tudom neked elmagyarázni.-Mondtam lehajtott fejjel.-És anyu sem!-Tettem hozzá.-Ha majd nagyobb leszel meg fogod érteni.

Ekkor jött ki szélsebesen a házból anyu, sírva...Az utolsó táskát is betette hátra, a csomagtartóba majd elsietve a könyörgő, esdeklő apám mellett beült a kocsiba.

Majd szó nélkül indított.Apám meg mögöttünk térdre rogyott...

De hát Istenem!Ő rontotta el!Anyu már túl sokszor nézte el a zűrt amit okozott és minden egyebet.

Megfogtam anyu remegő kezét.

-Kösz, kicsim...-Suttogta.

-Nincs mit Anyu...-Mosolyogtam rá.-Szeretlek.-Szorítottam meg a kezét.

Mivel már este fél tíz volt nem volt valami nagy ötlet elindulni.De egy percet sem tudtam abban a házban tölteni.Mint ahogy anyu sem...

-Spencer...Aludnod kéne.-Fordultam hátra.-Feküdj le az ülésen és aludj egy kicsit...Jó?-Mosolyogtam rá.

-Oké...-Bólintott majd lefeküdt, össze gömbölyödött és lehunyta a szemét.

Néhány perc múlva aludt is...Ezt kihasználva beszélgetni kezdtem anyuval:

-És...Mi lesz ezután?

-Nem tudom kicsim...De egy dologban biztos vagyok: Válunk.-Sóhajtott.

-Megértem, hogy ezek után...-Nem tudtam befejezni a mondatot.

-Igen...Túl sokszor néztem el neki a tetteit...Tudta jól, hogy elveszíthet minket.És ez meg is történt.Mert elrontotta...Elrontottuk.-Hajtotta le a fejét.Majd nagyot sóhajtva folytatta:-De...Tudnod kell, hogy soha-soha, de soha nem hagylak el Titeket!Mert mindennél fontosabbak vagytok számomra.-Mosolygott rám.

-Te is fontos vagy Nekünk.Nekem és Spencer-nek.-Mondtam.-És...Amiben tudok, segítek.

-Örülök, hogy ilyen lányom van...-Simogatta meg az arcomat.-Szeretlek, Kicsim!-Mondta.

-Én is Téged, Anyu!-Mondtam majd hátra dőltem az ülésben.-Mikor érünk Forks-ba?-Fordultam felé.

-Ha egész éjjel vezetek, ami valószínű...Holnap délre.-Mondta.

-Ez...jó ötlet?-Kérdeztem aggodalmasan.-Egész éjjel vezetni...Elég ideges vagy és mi van ha elalszol, vagy...-Leintett.

-Megígérem, hogy ha fáradok félreállok és alszom egy keveset.-Mondta.-De viszont te is aludj...Most!

-Oké-oké...-Sóhajtottam majd oldalra fordulva, felhúztam a lábaimat és lehunytam a szememet.

És csak reméltem, hogy Forks-ban új, gondtalan életem lehet majd...