-Na nem...Megmondtam neked tisztán és érthetően, Fred.A gyerekeket nem viszed innen sehova!-Húzott maga mögé anyu és már Paul és Jake is mellénk léptek.
-Anyu...-Jött le a lépcsőn Spencer, majd csodálkozva bámult az apjára.-Apu?!
-Spencer...-Guggolt le apu mosolyogva.-Szia, kisfiam...-Tárta szét a karjait, mire Spenc persze készségesen elindult felé...
-Spencer!-Szóltam rá hangosan.-Gyere ide...Most!
Az öcsém megállt kettőnk között és hol ide, hol oda bámult.Majd végül lehajtott fejjel odalépett hozzám...
Ekkor jelent meg Leonora is és ő is csatlakozott a társasághoz.
-Gyerekek...Ti mennyetek fel...-Pillantott ránk anyu.
-Nem megyek innen sehova, anyu.-Jelentettem ki, majd a srácokhoz fordultam.-Spencer...Menny fel Leonora-val, Paullal és Jake-kel a szobádba, oké?Mutasd meg nekik az autó gyűjteményed, okés?-Mosolyodtam el, mire bólogatott, megfogta Paul kezét és elindultak felfelé.Igaz, kicsit Jake tétovázott...
-Menny te is, Jake...Minden oké lesz.-Kértem, mire bólintott és ő is elment...
-Nos akkor...Itt vannak az iratok, amiket csak alá kell írnod, Sara...És a gyerekek átkerülnek az én gyámságom alá.-Vette elő dossziét Frederic.
-Senki nem ír alá semmit.-Szólaltam meg komolyan.-Sem én, sem Spencer nem megyünk veled sehova, mivel egy iszákos vadbarom vagy.Nem egyszer ordítoztál velünk, nem egyszer ütöttél meg minket.És ezt nem tűröm el.És anyu sem...
-Lisa...Te még kiskorú vagy.Így nincs beleszólásod az ügybe.-Pillantott rám apu.
-Ami azt illeti...-Szólalt meg az ügyvéd.-De...Van.-Pillantott rám.-Mivel, gondolom Lisa már elmúlt 14, így kaphat döntési jogot, hogy hol és kivel szeretne élni.Valamint nem lenne helyes dolog szétválasztani egy testvér párt és...
-Elég!-Kapta rá a tekintetét apám.-Magának, Mr.Banks az a dolga, hogy engem támogasson és segítsen.
-Elnézést...-Hebegte a férfi.
-Üljünk le.-Intett a konyhaasztal felé anyu, mire leültünk.
***
/EKÖZBEN FENT/
-Most el kell mennünk Lisa-val?-Kérdezte Spencer szomorúan.
-Mi?!-Ült le mellé Lona.-Nem, nem kell, drágám...-Mosolyodott el.-Te is tudod, hogy az ügyvéd és bíró bácsik arról döntenek, ami Nektek jó.Neked és Lisanak.És én biztos vagyok benne, hogy ott lesztek, ahol szeretnétek.-Mondta kedvesen.
-És...Nekem hol lenne jó?-Kérdezte Spencer halkan.
-Hol szeretnél lakni?-Kérdezte Jake.-Itt, Forks-ban, Paullal és a többiekkel, valamint persze édesanyáddal, vagy az apukáddal a nagyvárosban?
-Én...Nem tudom...-Rázta meg a fejét a kisfiú.-Én aput és anyut is ugyanannyira szeretem...És Lisa azt mondta, hogy csak nyaralni vagyunk itt...És, hogy apu nem jön velünk...És, hogy sokáig, nagyon sokáig fogunk maradni...De én ezt nem értem, Jake...Miért veszekszik ennyit anyu és apu?
-Tudod, kis srác...-Szólalt meg Paul.-Az emberek...Néha tesznek olyan dolgokat, amiket mások nem tudnak megbocsájtani.Ilyen ez a házastársaknál is.Apukád és anyukád...Külön élnek, érted?-Kérdezte, mire Spencer bólintott.-Azért, mert anyukád nagyon haragszik apukádra...
-De miért?-Kérdezte Spencer.
-Mert apukád megbántotta...Nagyon csúnyán az anyukádat.-Felelte Jake.
-Mivel?-Kérdezte ismét a kisfiú.
-Ez...Nagyon bonyolult.-Sóhajtott Lona.-De ha felnősz és nagy, erős, okos és helyes fiú leszel te is meg fogod érteni.-Mosolygott.
-Anyu és Lisa is ezt mondták...-Sóhajtott.-Na de mindegy...Autózunk?-Pattant fel csillogó szemekkel.
-Autózunk...-Bólintottak mind hárman mosolyogva...
***
-Nos...-Szólalt meg Frederic.-Akkor aláírjuk, nem?
-Nem.-Felelte anyu.
-Nem.-Csatlakoztam hozzá én is.
-Mr.Banks...-fordult az ügyvéd felé apu.-Mit mond?
-Nos...Én nem vagyok senki pártján.De...Én azt látom jónak, ha a gyerekek döntenek.Amit Lisa mondott, azok nagyon súlyos vádak, Mr.Monore.És ha igazak, akkor esélye sincs arra, hogy maga legyen a gyerekek gyámja.
-És persze igazak a vádak.-Motyogtam.-Én semmiféle-képen nem szeretnék az apámhoz kerülni.És ha én maradok, akkor az öcsém is.Nem szakíthatsz szét egy testvérpárt.-Pillantottam Frederic-re.
-Én már pedig nem engedem el a gyermekeimet.-Felelte.
-A gyermekeidet...-Horkantottam.-A gyermekeidet, akikkel ordítoztál, a gyermekeidet, akiket megütöttél, a gyermekeidet, akiket nap, mint nap részegen vártál haza az iskolából...Milyen apa vagy Te mégis?!És még te beszélsz itt nekünk?!Undorodom Tőled, gyűlöllek!És inkább megdöglöm, minthogy téged lássalak...
-Lisa...Kicsim...Nyugodj meg.-Fogta meg a kezem anyu kedvesen, mire én élesen kifújtam a levegőt és hátra dőltem.
-Ez a múlt.Megváltoztam és jó ember lettem.És ezt be is bizonyítom!-Morogta.
-Oké, bizonyítsd annak, akit érdekel.Mert minket nem.És én itt be is fejeztem.Nem karok, nem akarunk többet rólad hallani.Soha!-Álltam fel, majd felsiettem a szobámba.
Bevágtam az ajtót és zokogva vágódtam le az ágyamra.Megfordultam, így háttal voltam az ajtónak.A takarómat magamra húztam és úgy sírtam.Feszült voltam az utóbbi hétben és ezt most adtam ki...
***
/EKÖZBEN ODAKINT/
-Jake...-Állította meg Sara Jake-t, aki be akart menni Lisa szobájába, hogy megnézze mi van a lánnyal...
-Mi történt?-Kérdezte Jake.
-Nagyon csúnyán kikelt magából.Nagyon dühös volt és...Nem tudom...Nem igazán láttam még Őt ilyennek.-Felelte Sara.
-Bemegyek...Megnézem mi van vele...-Mondta halkan Jake, mire a nő bólintott és lement a földszintre...Jake pedig bekopogott...
***
-Ki az?!-Kérdeztem halkan szipogva, miután meghallottam a kopogást.
-Én, Jake...Bemehetek?-Hallottam meg a hangját, amitől valamelyest megnyugodtam.
-Igen, gyere...-Mondtam halkan, mire bejött, becsukta maga mögött az ajtót és leült mellém az ágyra...
