-Hát...Szóval...-Hebegte.-Öhm...Ez hosszú lesz.-Sóhajtott.
A fiúk is helyet kerestek maguknak, leültek és vártuk, hogy Lona bele kezdjen.
-Szóval...Én valójában...Öhm megszöktem valahonnan.-Állt fel, majd járkálni kezdett fel, s alá a szobában.-Üldöznek...Meg akarnak ölni...-Nézett a szemembe.
-De kicsoda?!Vagy...Kicsodák?!-Kérdezte Paul értetlenül.
-Volturi??-Kapta fel fejét Jake.
-Nem...-Sóhajtott Lona.-Még rosszabb...Shad God...Árny Istenek...-Ült le ismét.
-Még nem hallottam róluk...-Szólalt meg Jake értetlenül.
-Másnéven: Démonok.-Hajtotta le a fejét a vámpír lány.-Emberek lelkét szívják ki, hatalmas erejük van...Sötétedés után lépnek ki az utcákra...Láthatatlanná válnak árnyékban.A szemük vérvörös, vagy fekete.De nem úgy, mint a vámpíroknál...Az egész szemük olyan, ha éhesek, vagy ha vér szagot éreznek és...Elborul az agyuk...
-Én még mindig nem értem...Miért üldöznének téged?!Te vámpír vagy.Mit árthattál nekik?!-Kérdeztem értetlenül.
-Nem egyszerű vámpír...-Felelte.-Többet tudok róluk, mint bárki, vagy bármi más...Ezért Ők veszélyezteve érzik magukat...
-Ahha...-Bólintottam lassan.-És most mondd meg, hogy ÉN hogy tudnék segíteni neked?!-Kérdeztem értetlenül, még mindig...
-Nem csak te...-Pillantott a többiekre.-Ők is...-Nyelt nagyot.
-Minek segítsünk...Egy...Vámpírnak?!-Kérdezte gúnyosan Jared.
-Jared!Fogd be!-Szóltam rá.-Ő nem csak "Egy Vámpír".Ő az unokatesóm!
-Oké-oké!-Emelte fel a kezeit.-Csak ne ölj meg...-Morogta.
-Majd én...-Vigyorgott Lona.
-Srácok!Abba hagyni!-Szólt rájuk elég hangosan Jake.
Úgy látszik...Ez bevált...Mindenki elhallgatott.
-Most fontosabb dolgunk van, mint a veszekedés.-Jelentette ki, majd felállt.-Hányan vannak?!-Kérdezte Lona-ra pillantva.
-Amikor én megszöktem...Tizenketten voltak.-Felelte a lány.-Nem tudom...Szerintem azóta szaporodtak, vagy átváltoztattak embereket...-Nagyot sóhajtott.-Ezek a dögök nagyon erősek...Erősebbek, mint egy vérfarkas, vagy mint egy vámpír.És...Csak egy féleképen lehet őket megölni...-Majd kérdő pillantásunkra halkan megszólalt.-Le kell vágni a fejüket és ki kell vágni a szívüket...Másként...Lehetetlen...Halhatatlanok.
-Oké...Öhm...Összegezzünk.-Álltam fel.-Arra kérsz minket, hogy...Vágjuk le egy tucat szörnyetegnek a fejét és vágjuk ki a szívüket.Mert üldöznek Téged...És...Meg akarnak ölni...
-Nem...Nem csak engem, Lis.-Szólt közbe.-Hanem azokat is, akik nekem fontosak...Byron, anyám, a két tesóm...Őket is Ők ölték meg.
-De Byron-t...Nem te...-Kezdtem bele teljesen összezavarodva.
-Lisa!-Kiáltott rám elkeseredetten.-A lényeg a lényeg...Ők vérszomjas gyilkosok és nem ismernek kegyelmet.Még téged is megölnének...Vagy anyádat, vagy...Akár Spenc-t is...Nem érdekelné őket, hogy gyerek...
-Ugye tudod...Hogy azzal, hogy idejöttél...Veszélybe sodortad Lisa-t és a családját is?!-Mordult fel Jake.
-Jake...Kérlek...-Fogtam meg a kezét.
-A Volturi bagázs még hogy-hogy nem intézkedett?-Kérdezte Embry.
-Nem tudtak...Megpróbálták, de a legerősebb, legjobb harcosaik is oda lettek...Még maga Aro és Caius is veszélybe került...-Mondta halkan.
-Akkor...Tényleg erősek lehetnek.-Bólintott elmélkedve Jared.
-Ahj te hülye...Erről pofázok már vagy fél órája, hogy elképesztően erősek!-Mordult rá Lona.Majd rosszalló tekintetemmel találta szembe magát.-Bocs...Csak...Nagyon feszült vagyok.-Motyogta halkan, majd nagyot sóhajtott.
-Lona...-Szólítottam meg, mire rám nézett.-Anyunál...Szóval...Nála s használtad a képességed?!
-Muszáj volt...-Bólintott.-Amint meglátott rám vágta az ajtót...
Mindannyian hallgatagon, elrévedve bámultunk magunk elé...
-Szólnunk kell Samnek.-Állt fel Jared.
-Ok, te és Embry mennyetek szólni neki.Mi meg...Addig kitalálunk valamit.-Mondta Jake, mire a két említett bólintott és elköszönve elmentek...
-Én még mindig nem tartom ezt az egészet jó ötletnek.-Bámult Leonora-ra Paul.
-Hogy érted?!-Pillantottam rá.
-Én nem szövetkezem vérszopókkal...-Mondta komoran.
-Paul!-Pattantam fel.Már nagyon elegem volt belőle, hogy játszotta a kemény legényt...-Nem muszáj részt venned...De Leonora nekem olyan fontos, mint számodra a barátaid...Ő az unokatesóm, legyen bármi is.-Pillantottam rá.
-Oké...Kussolok.-Sóhajtott.
Ekkor csengettek...Remek...
-Mindjárt jövök.-Morogtam, majd lesiettem és kinyitottam az ajtót...Remek!Már csak ez a barom hiányzott!
-Mit akarsz?!-Kérdeztem, miközben a mellette lévő, öltönyös fickót néztem.
-Anyád itthon van, Kicsim?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem, nincs.Szia...-Be akartam csukni az ajtót, de nem engedte.Vissza lökte és bejött a házba.Utána meg a másik fickó.
-Kicsim ki a...-Jelent meg anyu, de egyből elkomorodott.-Frederic...Mit keresel te itt megint?!-Kérdezte.
-Lisa...-Jött le a lépcsőn Jake és Paul, de megálltak a lépcső alján, ahogy meglátták az apámnak nevezett rohadékot...
-Jöttem a gyerekekért, Sara...-Mondta bájvigyorral Frederic...
